A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Ujváry Zoltán: Egy genre-típus a népi dramatikus szokásokban

bokát, amelyeken a hiba alig volt észrevehető. Az ilyen árukat ők sokkal olcsóbban tudták árusítani, mint az üvegkereskedő és így az árucikkeiket szívesen vásárolták.

19 Az üveggel járó szlovák mesterek, kereskedők távolabbi országokba ritkábban jutottak el, elsősorban a régi Magyarországon, az Osztrák—Magyar Monarchia területén vándoroltak.

20 A számos vándorló szlovák típus közül megemlítjük még a játékot árulókat. Ezek különböző gyermekjátékokkal, síppal, dobbal, trombitával, babákkal stb. járták az országot. Árucikkeiket részben maguk készítették, nagyobbrészt azonban német üzemekben vették meg.

21 Az árucikkeken a haszon minden bizonnyal nem nagy volt, csupán szerény jövedelmet biztosíthattak. A vándorkereskedők, vándoriparosok a nép érdeklődését magukra irányították szokatlan viseletükkel, beszédjükkel, munkaeszközeikkel, felszereléseikkel stb. Az idegenből, a messziről érkező ember a nép képzeletét mindig foglalkoztatta és így természetszerűleg került be a folklór hagyományába. Megtaláljuk a vándorló, fazekat javító szlovák ember alakját a magyar nép dalaiban is.

22 Nemcsak a falvak népének érdeklődését, hanem a városok lakosságának, az értelmiségnek a figyelmét is felkeltették a vándorkereskedők, mesterek. Jól mutatja ezt az, hogy a múlt század második felében a hírlapok, újságok, könyvek hasábjain több közlemény jelent meg róluk, gyakran képes ábrázolással (1—5. kép).

23 Jelentős magyar írókat ihletett meg a vándor szlovákok alakja. így pl. Mikszáth K. lírai hangulatú elbeszélésben emlékezik meg az otthonuktól hosszú időn át távol élő szlovák emberekről.

24 Feszty A. szép képeken örökítette meg a Vágón és a Dunán fát úsztató szlovákokat.

25 Megemlíthetjük még a vándor szlovák munkásoknak a műdrámában való ábrázolását is. így pl. A tót leány címen színdarabot mutattak be 1882-ben Budapesten. A drámában a Nagy Magyar Alföldön munkát vállaló szlovák vándor aratók szerepelnek. Fő alakja egy szlovák arató leány, akibe szerelmes lesz egy magyar fiú és feleségül veszi.

26 A vándor szlovákokról szóló írásokból kitűnik az irántuk érzett rokonszenv, amelyet jó munkájukkal, árucikkeikkel, becsületes magatartásukkal méltán kiérdemeltek. Gyakran találkozunk olyan munkákkal, főleg népszínművekkel, amelyek a vándor szlovákokat kigúnyolják, nevetségessé teszik, komikus színben tüntetik fel.

26a Az elmondottak nyomán főbb vonásaiban kirajzolódott előttünk a vándor szlováknak, mint egyfajta genre-típusnak a képe, működése, szerepe és jelentősége, elsősorban a XIX. század folyamán. A fentiek ismerete föltétlenül szükséges ahhoz, hogy megértsük a vándorló szlovákok jellegzetes képviselőinek megjelenését a népszokásokban. Mint már említettem, a különböző vándorló szlovák típusok közül a magyar 19 Pechány Adolf: felső-magyarországi tótok, In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben. Magyarország, V. (Budapest, é. n.) 416. 20 Vasárnapi Újság, 1884, 254. 21 Magyarország és a Nagyvilág, IX. 1873. 204. 22 L. pl. Limbay Elemér: Magyar Daltár. A magyar nép dalainak egyetemes gyűjteménye dallam szerinti rendben, VI. (Győr, 1888) 95—96. 23 Pl. Hazánk s a Külföld, 1867. 604.; Magyarország és a Nagyvilág, 1870. 90.; Vasárnapi Újság, 1881. 520. 24 Mikszáth Kálmán: A seprüs tót. Vasárnapi Újság, XXXI. 1884. 254.; L. még Mikszáth Kálmán: Összes művei 35. kötet, (Budapest, 1965) 76—79. 25 Feszty Árpád: A talpas tótok. Vasárnapi Újság, XXVIII. 1881. 796. 26 Ember Ernő: A magyar népszínmű története. (Debrecen, 1934) 75. 26a Pór Anna: Az első betyárszínjáték. A Petőfi Irodalmi Múzeum Evkönyve (Budapest, 1962) 167. 1. 361