A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Ujváry Zoltán: Egy genre-típus a népi dramatikus szokásokban

ki a szatirikus népi színjátékok.

1 A különböző mesterségek, jellegzetes népi alakok képviselőit azonban többnyire csak külsőségekben ábrázolták, elsősorban komikus hatásra, tréfára, vidámságra törekedtek.

2 A genre-típusok közé tartoznak az idegen nemzetiségű vándorkereskedők, vándoriparosok. Ezek hazájuktól távoli országokba is eljutottak. A litvánok farsangi felvonulásában magyarnak nevezett szereplővel találkozunk.

3 Ez nyilvánvalóan vándoriparost, vándorkereskedőt jelenít meg. A magyar fogalom mögött, mint arra a kutatás már rámutatott, nem magyar nemzetiségű személy, hanem szlovák vándoriparos vagy kereskedő áll.

4 Hasonlóképpen szlovák vándormestert jelenít meg a lengyel farsangi felvonulásban az a szereplő, aki a falun végighaladva folyton azt kiabálja, hogy „fazekat drótozni!" Tréfás, komikus alak és ha a kezébe edényt adnak, a földhöz vágja.

5 A lengyel népi színjátékokban különösen gyakran feltűnnek a szlovák vándoriparosok, kereskedők alakjai. így a betlehemes játékok gyakori szereplői az idegen országból érkező emberek. Általában magyaroknak nevezik őket. A magyar név azonban ezekben az esetekben is szlovák vándormestert, kereskedőt, gyógyfüveket áruló személyt jelent.

6 A nép természetesen ezeket az alakokat valóban magyaroknak tartotta. Ez valószínűleg azzal magyarázható, hogy a vándoriparosok, vándorkereskedők a múlt században az akkori Osztrák—Magyar Monarchia területéről indultak útjukra. A nép érdeklődését erősen felkeltették és a bábokat mutató betlehemben is a vándor szlovák mester hódolatának nyilvánítására éppenúgy a jászol elé járul, mint a népélet több más jellegzetes genrealakja, a medvetáncoltató, a koldus, a kéményseprő stb.

7 A vándor szlovákok szerepeltetéséről a lengyel és a fehérorosz hagyomány összefüggésében alapvető tanulmányt írt Éatko R.

s Külön felhívja a magyar, román, a balkáni kutatók figyelmét erre a problémakörre, a szlovák vándorok alakjainak, emlékeinek előfordulására a néphagyományban. A Zatko R. által közölt anyaghoz a magyar folklórból és népszokásokból említek példákat. A szlovák vándor emberek alakjainak a népi színjátszásba, a néphagyományba való bejutásával kapcsolatban föltétlenül szükséges röviden utalni a szlovák vándorkereskedelem, a vándormesterség kialakulására, történelmi múltjára. A magyar etnográfiai irodalomban ezzel a kérdéssel Gunda B. több tanulmányá1 Ciőerov Vladimir Ivanovics: Zimnij period russkogo zemledelceskogo kalendarja XVI— XIX vv. Institut Etnografiikrátkije Soobscenija, VIII. (Moskva, 1949) 78. 2 Propp Vladimir Jakovlevics: Russkije agrarnöje prazdniki (Leningrad, 1963) 111. 3 Skrodenis Stasys: Liaudies dramos uznomazgos lietuviu kalendorinése apeigose. Lietuvos TSR Mosklu Akademijos darbai, serija A. (Vilnius, 1966) Nr. 2. 285—295.; Skrodenis Stasys: Kostüme und Masken in Litauen. Schweizerisches Archiv für Volkskunde, LXVII. 1967. 127. 4 Gunda Béla: Ethnographische Beziehungen des russischen Wortes „ВЕНГЕРЕЦ" („Wandernder, Hausierender Händler"). Acta Ethnographica, III. 1953. 421—435. 5 Matusiak Simon: A lengyel nép élete. In: Az Osztrák-Magyar Monarchia írásban és Képben, Galiczia. (Budapest, é. n.) 311—312.; Kiss Lajos Z. F. Mikowski (írói álneve J. J. Jez) egyik regényéből idézi: „Lengyelországban a szlovákokat, akik olajfélékkel házaltak, vengereknek tartották." Kiss Lajos: Adalékok az orosz vengerec ,házaló kereskedő' szóhoz. Magyar Nyelvőr, LXXX. 1956. 480—481. 6 Ernyey József: A szláv karácsonyi játékok főbb typusai. Néprajzi Értesítő, V. 1904. 35—36. Gunda Béla: i. m. 7 Sebestyén Gyula: Bábtánczoltató betlehemeseink szerepe a magyar mysteriumok történetében. Ethnographia, XVII. 1906. 108. 8 íatko Rudolf: Postavy Slovákov v polskych a bieloruskych l'udovych bábkovych hrách vianocnych. Slovensky národopis, X. 1962. 3—66. Vándor iparosok alakjai a népi játékokban: Tomes Josef: Masky v lidovych obycejích na Hornácku. Slovácko, 1959. Nr. 4. 14—15. 358