A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Bencsik János: A gabonafélék takarása, az emberi és állati erővel végzett szemnyerés módja Tiszacsegén a XIX. század végén

Nyomtatás A falu nyomtató parasztgazdáit két részre oszthatjuk. A tehetősebb gazdálkodók, akik saját béresükkel, napszámosukkal nyomtattak. Saját jószáguk volt. A kisebb földterülettel rendelkező parasztok segítsíggel nyomtattak. A nyomtatásban a rokonok, szomszédok segítettek egymásnak. Ha nem volt elegendő jószág a munkához egy embernek, akkor többen fogtak össze. A nyomtatásnál a villások és a nyomtatólovak száma határozta meg a szűrű nagyságát, illetve a szürüre beágyazott gaz mennyiségét. A csegei parasztok 2—4 lóval nyomtattak, ezért átlagban 4—8 keresztet ágyaztak be. A vele való munkálatokhoz három-hat villás kellett. A lovat rendszerint gyermek (10—12 éves), a lúhajtógyerek vezette. A szűrűt a nyomtatást megelőző napon készítették. A szűrűskertben, a lógerban, az udvaron a partos helyet választották ki szűrűnek. Ha már a megelőző években is valamely területet szűrűnek használtak, akkor ehhez a területhez ragaszkodtak.

57 A kiválasztott helyen a gyepet, a füvet szűrűnyesovel lelökdöstík. A felnyesett földet, a kivágott füvet lapáttal ledobálták. A megtisztított területre aprószalmát, vagy töreket szórtak, és a földet jól megáztatták. Rövid ideig ázni hagyták, majd rávezették a lovakat, és addig járatták, amíg a ló patája belesüppedt. A szűrűt védték az esőtől, a naptól, ezért sással, szalmával lefedték. A szalmát, vagy a sást ágyazás előtt leszedték. A nyomtató gazdaság jellege, a gaz minősége határozta meg az ágyazás módját.

58 Másként ágyaztak be a parasztok, másként az uraságok a kötetlen gazból, és ismét másként a kévés életből. Az ágyazást hajnalban kezdték, mert csak így ment el napjában három ágyás, csak így tudtak három ágyást elnyomtatni. Az ágyazásnál a szűrű nagyságától függően 1 vagy 2 ember dolgozott. A 2—4 villás a szekérről vagy az osztagról dobálta kéz alá az ágyazóknak a gazt. Tiszacsegén és környékén két ágyazási módot használtak. A parasztgazdák a kibontott kévéket párhuzamos sorokba rakták le.

59 Az asztagtól legtávolabb eső helyen kezdték meg az ágyazást. Általában 9 sort raktak egymás mellé. A lefektetett sorok kalászosokkal egymáson kb. 70 fokos szögben feküdtek párhuzamosan egymás mellett. A kész ágyáson csak a kalász látszott. A beágyazott gaz 60—80 cm vastag volt. Az uraságnál nagyobb szűrűt csináltak, több gaz volt, nagyobb volt a hely is.

60 Egyszerre 15—20 keresztet ágyaztak be. Az itt készített ágyáson a kévék körkörösen helyezkedtek el. A szűrű közepén helyezték el az első kévét. A szűrűn a kévék kalászukkal befelé feküdtek. A lefektetett kévesorok száma 10—15 között váltakozott. Az ágyás a méteres vastagságot is elérte. A beágyazott keresztek száma a nyomtató lovak számától függött. A parasztgazdák két lóra öt, három lóra hat-hét keresztet ágyaztak be. Ha fejlettebb volt a gaz, kevesebb keresztet ágyaztak, rozsból kevesebbet, árpából többet ágyaztak. Az uraságnál négy lóra tizenöt keresztet is beágyaztak. Az ágyazás és járatás módja összefüggött a munkaszervezettel, termelési követelménnyel.

61 A parasztok kevesebb, rendszerint két lóval, kevesebb em57 Györffy I., 1928. 13. 58 A Györffy I. által közölt mezőkövesdi nyomtatási terminus a toklászolás — kalászolás eltérés kivételével megegyezik. Györffy J., 1928. 25. 59 E formát korongformájú ágyás с típusának nevezi Hoffmann Т. 1963. 182. 60 Ezen ágyazási formát Hoffmann Т. korongformájú ágyás a/típusának nevezi. Hoffmann Т., 1963. 182. 61 Hoffmann szerint az általam itt közölt körkörös járatási technika a legmagasabb termelő kapacitású. Hoffmann Т., 1963. 246. 347