A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Bencsik János: A gabonafélék takarása, az emberi és állati erővel végzett szemnyerés módja Tiszacsegén a XIX. század végén

szanyelet a földnek támasztották, balkezükkel a kasza ormát fogták. Jobb kezükkel pedig a fenkövet húzogatták a kasza élén. A takaráshoz a ruházatot is előkészítették. A férfiak ruházata nem különbözött más munkák közben is használt kopott ruhától.

31 Az 1890-es években fehér vászonból készített inget és gatyát viseltek az aratók. Az ing gallér nélküli, gombos ujjú volt. Az ing és a gatya fölé aratókötőt kötöttek. Ezt fehér vászonból, majd az 1910-es évektől kezdve boltból vásárolt kék sure anyagból varrták. Nyakukba akasztották és derékban szatyinggal kötöték össze magukon. Fejükre szalmakalapot, vagy kopott posztó kalapot tettek. Lábukra maguk készítette bocskort húztak. A bocskort elhasznált csizmaszárból varrták. A csizma szárát kiterítették, kivágtak belőle egy bocskornak megfelelő formát. Szélét vísűvel körül lyuggalták, és hasiszíjjal összefűzték.

32 9. kép. Nádvágó. Németh E. felv. Hátul a lábon a szíj két végét Összekötötték, így készült a kerekórú bocskor.

33 A hegyesórú bocskort is csizmaszárból, hasiszíjjal fűzték, de nem körül varrták, hanem a lábfejen átfűzték. A saroknál két darab szíjat varrtak rá, ezzel erősítették a lábhoz. A nők ruházata rosszabb, elkopott darabokból állott. Kezüket, karjukat marokszedés közben úgy védték meg a.gaz marásától, hogy karjukra ujjat húztak. Egy ócska ruha ujját kivették, s ez volt az ujj. Vállukon madzaggal kötötték össze, alul pedig összegombolták. Elébük markolókötőt kötöttek. A férfiak kötőjétől szélesebb volt, a marékszedőt csaknem körül érte. Derekukra erősítették, s alul a szárnyaknál is átkötötték a lábukon, azért, hogy munka közben ne akadályozza őket az előre lógó kötő. Lábukon kerekorrú, vagy hegyesorrú bocskort viseltek. 2. A munkaszervezet A takarás munkaszervezetét alapvetően meghatározta, hogy milyen gazdasági egységben végezték a munkát. A jobbágy, majd a kisparaszti gazdaságokban többnyire a család tagjai végezték a takarást. Ezért aztán a munkaszervezet megegyezett a család munkaerejével. Rendszerint egy-két aratópár tellett a családból. Az erősebb férfiak kaszáltak, a gyermekek, a lányok markot szedtek, a két aratópár után az asszonyok, vagy idősebb férfiak kötötték a kévéket. Általános szokás volt, hogy két aratópár után egy kévekötő volt. A munkaszervezet a XVIII. század végén még nem a későbbi három személyből álló csoport 31 Vö. Ikvai 2V., 1967. 108. 32 Hasi készítését lásd K. Kovács L., 1935.103. és Ecsedi I., 1914. 222. 33 Ikvai N., 1967. 108. 335