A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

udvart. Virrasztáskor a ravatalt a legközvetlenebbi hozzátartozók veszik körül, a többi rokon elvegyül a virrasztók között. A halottas ház, halottas szobájában, akár férfi, akár nőhalottról is van szó, rajtuk kívül inkább csak idősebb asszonyok tartózkodnak, zsoltárt énekelnek, szünetekben az elhunytról beszélgetnek. A férfiak csak rövid ideig tartózkodnak a halottas szobában, addig, amíg megnézik a halottat és vagy némán, vagy néhány szóval (Isten veled Julcsa! Nyugodjál békében Istvány!) elbúcsúznak tőle. Aztán kimennek a konyhába, vagy a másik szobába, nyáron a tornácra, az udvarra és leülnek az elkészített lócákra és beszélgetve, iszogatva virrasztanak. A ravatal felállításánál fontos szempont, hogy a halott lábbal az ajtó felé feküdjön. Erre azért van szükség, hogy könnyen tudjon kimenni a házból, hogy mindenkit figyelmeztessen az elmenetelre, a háza elhagyására. Régebben, amikor kivitték a temetésre az udvarra a koporsót, hozzáértették a lábrészt a küszöbhöz, mintha a halott valóságosan menne. Azért, hogy ne jöjjön vissza. Bé14. kép. Hajdúhadház, Tompa Mihály u. 17. Szabó Gábor 1831-ben épült fecskerakásos falú háza. Kontyoltan fedett, vízvetője nincsen, kéménye fedett, kerítése az előkertnél is fektetett deszka. 13. kép. Hajdúhadház, Tompa Mihály u. 19. Mészáros Imre háza. Épült 1870—80 között, vályogfalú. Középtomácos, nádazott. A fedés szegődeszkás, a gerincen gondozott kökényvessző sörénnyel. A tűzfalnak saját anyagából erőteljesen kiugró víz vetője van. A kémény új keletű. Az előkert előtti kerítésrész tömör, nem változott. 287