A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Dankó Imre: Két homoki hajdúváros népi építkezése

ritkákat is, a kereskedésekből vásárolták. A kereskedéseket megelőzően a vásárok, piacok is jelentős beszerző alkalmak voltak. Hadháznak erős fekete földi vásárkapcsolatai alakultak ki. Böszörményre, Nánásra rendszeresen jártak gyümölccsel és káposztával piacozni — vásározni és hazafelé jövet az ott vásárolt dolgokat, többek között építési anyagokat is, szállították haza. Nyíregyházára ritkán mentek, ellenben annál inkább Debrecenbe. Debrecen heti vásárait is állandóan látogatták; keddenként például rendszeresen mentek baromvásárra. A debreceni vásárok közül a Gergely-szabadságot és a Szentgyörgy-szabadságot látogatták leginkább. Mind a heti vásárokról, piacokról, mind a vásárokról többek között építési anyagokat is hoztak haza. De lényegesek voltak építési anyag beszerzési szempontból maguk a hadházi vásárok is, különösen kettő a négy közül; a meggyérési és a dióverési vásár. Mindkettőn sok építési anyagot és készárut árultak. Például szatmári cigány kovácsok saját készítésű vasszegeket kínáltak. Ez a szögfajta azért volt keresett, mert kovácsolt volt, négyszögletes volt és ezért nem forgott a fában. Fennmaradt az emléke annak is, hogy a cserepet, mégpedig a hódfarkú, úgynevezett szováti cserepet Debrecenből vásárolták.

73 Ez úgynevezett egy makkos cserép volt. Kedvelték, mert egyszerű, könnyű volt kezelni. A zsindelyt kötegelve hozták Sárospatakról. Különben Hadház nevesebb építőanyagkereskedései, ahonnan a legtöbb építőanyagot beszerezték, a következők voltak: leginkább emlegetik a Fürst-íéle kereskedést (Fürts Mór és fiai kereskedése volt: Dezső, Ignác, — a múlt század nyolcvanas éveitől kezdődően), jó hírnek örvendett a Síern-féle kereskedés is (Stern Lajos épület- és tűzifa kereskedő 1920-ban kezdte a kereskedést). Vámospércsen hasonló volt a helyzet. A helység kicsinysége következtében azzal a különbséggel, hogy figyelmet érdemlő helyi építőanyagkereskedések nem alakultak ki, ezért a feltétlenül beszerzendő, saját készítésben elő nem állítható anyagok előteremtése a környező nagyobb helyek (Ermihályfalva, Debrecen, Nagykálló) piacain, vásárain, illetőleg kereskedéseiben történt. Egyébként az erdő itt is bőségesen szolgáltatott fát. Különösen jóminőségű tölgyet, újabban akácot, aztán sokféle vesszőt, gallyat, a vizes részek pedig fűzfát. Viszont jóminőségű agyag még kevesebb van, mint Hadházon. Vályogvetőhely is kevés alakult ki, éspedig régebben a Róna-telepen, ma pedig a Legeló-részen. Sárgaföld is kevés van, ami kevés található, azt az új Létai út mentén ássák. Ez a lelőhely újabb keletű, régebben a legelőrészi vályogvető helyek közelében ástak a pércsiek kevés sárgaföldet. Ezek után foglaljuk össze, a hadházi és vámospércsi házépítést. A házépítés vizsgálatánál a telekből kell kiindulni. Mind Hadházon, mind Vámospércsen a telket portának és udvarnak is nevezik. Azt a telket, amelyen épület nem áll, puszta teleknek, vagy puszta udvarnak, illetőleg üres portának hívják. Manapság és már a közelmúltban is a telkeket mindkét helyen igyekeznek mielőbb fölkeríteni, hogy szabadon ne álljon. A felkerítetlen portát szabad portának hívják és szabad területnek is veszik. Ez kifejezésre jut például abban, hogy keresztüljárnak rajta, hogy jószágaikat, baromfiaikat ráengedik legelni. A kerítést igen változatos anyagból készítik. Mindkét helyen sok a hosszában egymás fölé fektetett, sasok közé fogott deszkakerítés. A deszkakerítések alacsonyak, 140—160 cm magasak mindössze. Csak az utcai részen találunk ilyen kerítéseket, ott sem a telek teljes hosszában, mert sok esetben a házvég előtt a deszkakerítést hasítvány, vagy léckerítés, újabban drótkerítésrész váltja föl. Ma már nagyon kevés vesszőből font 73 Vö.: Tömöry Lajos: Hajdúszovát gazdasági földrajza a XVII. század óta. Közlemények a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Földrajzi Intézetéből 12. (Debrecen, 1942) 58. 270