A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Gunda Béla: Részletek a Magyar Néprajzi Lexikonból

leöntve hús mellé kerül az asztalra. A XVI. sz.-i erdélyi fejedelmi szakács­könyv szerint a 6-t salátaként eszik. Többféle fogyasztását írja le K. Má­tyus I. is, nem felejtkezve el külön­böző orvosi hasznáról (,,a' Venusra is ösztönözni, a' szívet vidítani, az agy­velőt erősíteni tartatik"). A 6 XVIII. sz.-i debreceni fogyasztását a botanikai irodalom mellett a diákköltészet egyik propositiója is megörökítette, amely­ből kiderül, hogy a város piacán árul­ták: „A piaci kofa készíti a bicskát, Hogy ásson az erdőn majd sok bubojics­kát, Vagy jányának mondja: Leányom, eredj el Az erdőre, rakd meg magad galambbegy­gyei, Megveszik az urak, mert jó salátának, Tavaly is csak ezért sok jó pénzt adának.'' , A beregi, szatmári, mezőségi, haj­dúsági magyarok azt tartják, hogy ta­vasszal addig ehető míg az ég meg nem zendül. A 6-nak igen változatos a nép­nyelvi elnevezése (pl. Székelyföld: 6a­raboly, bobályka, bösövény, buboicska, buburicska, födi pityóka, turbolya,Zemp­lén: bóbiska, trombujka, Vas m.: gus­bót, Nyitra: mihálka, Heves, Nógrád: mihóka, pisojka, Tisza vidéke: tur­bolyká). A baraboly, bobályka, Mihály­ka monya elnevezés a XVI. századi sza­kácskönyv irodalmunkban is előfor­dul. A 6 Jókai M. fantáziáját is megragad­ta. Bálványosvár с regényében Imola zsákszámra szedi a 6-t s az egyéb ehető vad növényeket. A 6 répagyökerét eszik a németek (az erdélyi szászok is), románok, szlovákok, lengyelek, oro­szok, volgai kalmükök, tobolszki ta­tárok. Mindez arra utal, hogy korábban Eurázsia népi táplálkozásában nagy szerepe volt. K. Mátyus 1787—1793 II 276, Radvánszky 1893 183, Rapaics 1934 48, Bán-Julow 1964 26, Gunda 1966 46—47, Moszynski 1929 18, Manninen 1931 37, Markus 1961 212—213. Bazárka. Két V-alakú, egymással összeerősített vaskosabb faág, amely­be az erdőben összegyűjtött rőzsét rakják s a 6-t a teherrel együtt két he­veder segítségével a háton cipelik. A Soproni hegyekben, a Börzsöny hegy­ségben (bazárka), a debreceni erdők­ben (kákó), a beregi lecsapolt Szernye mocsár környékén (galucs) használ­ják. A Börzsönyben kor- és nem sze­rinti 5—10 tagból álló csapatban men­nek az erdőbe a 6-val, hogy a napi tüzelőt és a télire való fűtőanyagot összegyűjtsék. Minden bandának meg­van a maga — a falutól 3—4 kilomé­lerre eső — fagyűj tő területe. A bandák tagjait szoros barátság fűzi össze. Fagyűjtés közben legszemélyesebb dol­gaikat is megbeszélik, a házasulandó leányt tanácsokkal látják el, a fiatal­ság között szerelmi kapcsolatok ala­Bazárka. Börzsöny hegység. 222

Next

/
Thumbnails
Contents