A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Komoróczy György: A politikai szervezetek kialakulása a felszabadult Bihar megyében (1944. november–1945. március)

Ezek között talán elsőként lehetne megemlíteni, hogy az 1944. november 5-én Szegeden megalakult, majd Debrecenbe áttelepült Központi Vezetőség csak egészen laza kapcsolatot tarthatott fenn a községekkel. Debrecenből jártak ugyan agitátorok a falvakba, de számuk akkor még kevés volt s felkészültségük sem állott mindenkor a kívánt fokon. Más városi központ a megyében nem volt, Nagyvárad maga túlesett a demarkációs vonalon és nehéz volt odajutni. Az új Központi Vezetőség szorosabb kapcsolata csak későbben kezdett kibontakozni, amikor Debrecenben 1944. november 30-án megjelent az MKP széleskörű akcióprogramja „Magyarország demokratikus újjáépítésének és felemelkedésének" irányvonalairól, s az nyilvánvalóan közismertté vált a Néplap útján.

16 E program a népfront jelentőségét hangsúlyozta, amiről Berettyóújfalut könnyű volt tájékoztatni. Minél jobban megerősödött a MKP központi vezetése, annál szervezettebbé vált az élet a megyeközpontokban, majd a falvakban; ennek a ténynek egy másik eredménye volt az, hogy kezdtek visszaszorulni a helytelen és zavaros nézetek, lelepleződtek a haladást fékező olyan szektás megnyilvánulások, amelyek korábban sok személyt elriasztottak a párt politikájától. A megye élére 1944. november közepén kinevezett főispán, dr. Zöld Sándor, megfelelő öntudattal, akarattal és kommunista helytállással fogta fel a szervezés feladatait, a népfrontpolitika irányvonalát. December 5-én utasította a főszolgabírókat arra, hogy a demokratikus pártok szervezése elé ne gördítsenek akadályokat. Egyes főjegyzők ugyanis a korábbi rendelkezések ismeretében aggódtak, vajon szabad-e egyáltalán pártok szervezéséhez hozzájárulniuk; félve a megtorlástól, kérdésekkel fordultak elöljáró hatóságaikhoz. Többek között a mezősasi főjegyző, mint a község élén új ember, az iránt érdeklődött a biharkeresztesi főszolgabírónál, vajon megengedett-e a pártok szervezkedése? E kérdésre a főszolgabíró a főispán utasítására hivatkozva világosan megírta, hogy „a községekben megszervezett demokrata néppárt (kommunista — tette hozzá; kiemelés egykorú, KGy) működését minden eszközzel támogassa, részére megfelelő helyiséget biztosítson, s a helyiség rendbehozatalához szükséges kézi napszámosokat rendelje ki."

17 Az alispán még ennél is világosabban fogalmazta meg december 13-án, hogy a politikai pártok közül „csupán a kommunista és demokrata pártok szervezkedése van engedélyezve."

18 Az idézett rendeletek feltárják azt a khaotikus szemléletet, amely a pártok megítélését jellemezte. Egyes új vagy akár régebbi vezetők nem tudtak különbséget tenni a régi és a megváltozott politikai helyzet követelményei között. Korábban a baloldali pártok szervezetét a kormány megtiltotta; ezeket az ellenforradalmi kormányrendeleteket még senki sem vonta vissza: a közigazgatás gyakorlatlan tisztviselői emiatt ismeretlen kérdések előtt állottak. Bármennyire is az a látszat, hogy a fentiek megállapítása esetleg formális jogi szemléletet takar, a valóság és igazság mégis az volt, hogy sokan bizonytalankodtak, mert 16 Szabó Éva: Adalékok a MKP szervezeteinek létrejöttéhez (Ezentúl—Szabó: Pártszervek) PTK. 1960.: 1—2. sz. 88, 92—93, és Felszabadulás i. m. 148—152., valamint „A munkásosztály az újjáépítésért 1945—1946. Bpest," 1960. с kiadványt. (Ezentúl—Muo) 19—24. A párt szervezeti felépítésére lásd uo. 56, 95, 104, továbbá Rákosi Sándor: A MKP első országos értekezlete határozatainak végrehajtásáról (Ezentúl—Határozatok), PTK 1960. évf. 1—2. sz. 219. A MKP állásfoglalását kiadta „A Magyar Kommunista Párt és Szociáldemokrata Párt határozatai 1944—1948" с munka (Bp. 1968). 17 DÁL. Biharkeresztesi főszolgabíró 107/1944. 18 DÁL. Ai 84/1944 dec. 13. 206