A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Mesterházy Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon

Dámján és Szt. Miklós oltárát a székesegyházban.

58 Szt. Miklós és Szt. György utcáját.

59 24. Véd(1215) határában 1478-ban Zenthdemeterwelge vallis-t említenek, ma Albis határában van.

60 Mivel az orosz lakosság szintén a keleti kereszténységhez tarozott, szükséges a rájuk vonatkozó adatokat is feltüntetni: 25. Oroszi: 1220.

61 26. Orosztelek: 1291.

62 Bihar megyéből nagyjából teljes anyagot gyűjtöttünk össze a bizánci szentek tiszteletének elterjedésére. Szabolcs megye területéről a következő helyeket említhetjük: Szentmiklós (Mezőszentmiklós, katalógus 69.), Csegeszentmiklós (kat. 70.), Csobaj (kat. 71.), Szentgyörgy (kat. 176.), Nyírábrány (kat. 177.), Demecser (kat. 178.), Macs (kat. 179.), Szentdemeter (kat. 241.), Hort (kat. 256.), Tiszadada egyháza Szt. György tiszteletére szentelve Hugyaj, Gueg, Ohat és a szintén azonosíthatatlan Hibout egyházával együtt. Ezen kívül ismerünk a pápai tizedjegyzékből egy Szent György tiszteletére szentelt egyházat, a falu nevének említése nélkül. Szent Miklós tiszteletére szentelt egyházak: Tiszalök, Nagyhegyes (Hegyes), Bed (Bűd), egy ismeretlen Szent Miklós tiszteletére szentelt egyház és az azonosítatlan Stenca falu egyháza.

63 Az adatokat térképre vetítve azt látjuk, hogy a két megye lakott területén egyenletes az eloszlás, kivételt a herpályi uradalom és Tokaj környéke képez. Szalacs, Szerep, Tóti, Oroszi, Orosztelek lakóiról tudjuk, hogy szlávok voltak. Egyáltalán nem lenne meglepő a bizánci kereszténységhez való tartozásuk. A többi helységből azonban nem lehet kimutatni szláv lakosságot. Legtöbbjük nyilván a legkorábbi időkben is tiszta magyar lakosságú volt. Felvetődik tehát az a kérdés, elképzelhető-e az Árpád-korban jelentős tömegű keleti keresztény magyarság. Hogy nagyobb körültekintéssel próbáljunk erre a kérdésre válaszolni, megkíséreltük összegyűjteni a bizánci szentek tiszteletére avatott egyházakat. Természetesen ez a gyűjtés nem teljes, inkább csak tájékoztató jellegű. Egyes területek jobban kutatottak, e területekről több adatunk van: pl. a Balaton környéke, Zala megye stb., míg másokról jóval hézagosabbak ismereteink. Meglepően szűkszavú a D-magyarországi forrásanyag, bár Györffy Gy. munkássága révén erről a területről majdnem teljesnek mondható gyűjtésünk.

64 Legértékesebb számunkra az 1332—37-ig terjedő időszak helynévanyaga, de szükséges volt az 1400-as évekből valókat is felvenni, hiszen ezek legnagyobb része teljes értékűnek mondható. Nyilvánvaló ugyanis, hogy az először 1067-ben említett Szalacsnak jóval korábban volt Szt. György patrónusú temploma, mint 1433. Arra is van példa, hogy az épülő új templom a korábbi helyén épült fel, és megtartotta annak patrónusai is, pl. Zalavárott a Szt. Adorján templom.

65 Zsámbékon előbb a premontreieknek volt Ker. Szt. Jánosról nevezett kolostoruk, 1475-től az előző szent tiszteletének megtartásával a pálosoké lett.

66 A veszp58 Bunyitai V., i. m. II. 89, 112. 59 Jakó Zs., i. m. 387. 60 Jakó Zs. i. m. 387. 61 Csánki D„ i. m. I. 618.; Jakó Zs., i. ra. 310.; Györffy Gy., történeti földrajz 649. 1213-as adatot ismer. 62 Bunyitay V., i. m. III. 423.; Csánki D., i. m. I. 618.; Jakó Zs., i. m. 311.; Györffy Gy. történeti földrajz 649. 63 Monumenta Vaticana Hungáriáé. (Bp. 1887) 1/1. 246—47. 64 Györffy Gy., MTAK II—III (1952—53).; Györffy Gy., történeti földrajz. 65 Váczy P., Szent István Emlékkönyv I. Bp. 1938. 257. 66 Csánki D., i. m. I. 12. 159