A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Mesterházy Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon

1406-ban de ekkor már puszta,

23 és 1411-ben.

24 Ezek az adatok arra utalnak, hogy a XIV. században a Debreceni Dózsafiáktól debreceni polgárok kezébe kerül.

25 1476-ban a Hunyadiak debreceni birtokai közt tűnik fel,

26 és végül 1557-ben hallunk róla utoljára, amikor Izabella királynő megerősíti Debrecent Demeter birtokában.

27 Az 1476-os adatot Csánki a Berettyóújfalu melletti Demeterre vonatkoztatta.

28 Lokalizációját Zoltai Lajos kísérelte meg, és Apafája és Parlagh között kereste.

29 Balogh István és Györffy György ezt az azonosítást nem fogadta el.

30 Módy György Hajdúhadháztól Ny-ra kereste, de kissé E-i irányban.

31 Az ásatással bebizonyosodott, hogy Szentdemetert valóban Hajdúhadháztól Ny-ra, de kissé D-i irányban kell keresni. Szentdemeter a helynévadás egy jellegzetes esetét példázza, nevezetesen, hogy a falut temploma védőszentjéről nevezik el. E típus legkorábbi előfordulásai a XIII. század első éveiben tűnnek fel az okievekben (1202—3: villa Sencural; 1202—3: ad metas Sancti Ladislai.)

32 Ez a megfigyelés is valószínűsíti a Szabolcs megyei Szentdemeter XII. század második felében való keletkezését. Szent Demeter a bizánci egyház kedvelt szentje. Mellette gyakran találkozunk Szent Miklós, Szent György, Szent Kozma és Dámján nevével is.

33 Moravcsik Gyula véleménye szerint a Szent Demeter tiszteletére szentelt egyházak esetében eleve feltételezhetjük a bizánci hatást.

34 Vitathatatlan tény, hogy a templomi védőszentek elterjedése fontos kutatási forrás. A következőkben célunk vizsgálni, hogy a bizánci kereszténység elterjedésére vonatkozóan nyerünk-e egyértelmű adatokat e forrásból. Bihar megye területéről a következő helyekről ismerünk Szt. Miklós tiszteletére szentelt templomokat: 1. Belényesszentmiklós: 1552.

35 2. Bihar: 1472.

36 23 Zsigmond király parancsa Garai Miklós nádorhoz, melyben felszólítja, hogy ne merészeljék elvenni Debrecentől Poroszlótelkét, Szentdemetert, (Zenth Demeter), Szatatelkét stb. és a lakosságot ne akadályozzák a földek használatában. Zoltai L., Települések 54., Komoróczy Gy., A hatszázéves Debrecen (Debrecen, 1961) 30.: DAL oki. gyűjtemény 56. 24 A ferencrendiek debreceni kolostora is birtokolt itt. Csánki D., Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I. (Bp. 1890.) 598. 25 Zoltai L., Települések 53. 26 Csánki D., i. m. 633. 27 Zoltai L., Települések 54. 28 Csánki D., i. m. 623. 29 Zoltai L., Települések 54. 30 Balogh I., Adatok az Alföld középkori régészetéhez Arch. Ért. 80 (1953) 141—150.; Györffy Gy., Az Árpád-kori Magyarország történelmi földrajza. A—Cs. (Bp. 1963) 569—692. 31 Módy Gy., A téglási ásatás településtörténeti vonatkozásai. DME 1962—64. 133—148. 32 Kniezsa I., Kelet-Magyarország helynevei. Magyarok és románok. Szerk. Deér J., és Gáldi L. Bp. 1943. 130—132.; Makkai L., A Csallóköz településtörténeti vázlata. Száz. 81 (1947) 114. 33 Sántha Gy., A harcos szentek bizánci legendái. Magyar—görög tanulmányok 22. (Bp. 1943); Moravcsik Gy., Bizánc és a magyarság. (Bp. 1953). 34 Moravcsik Gy., Bizánc és a magyarság. 61. 35 1421-ben új templomot építenek a katolikus hitre nemrég megtért lakosok számára. Ezek nyilván román lakosok voltak. Belényes első említése 1291-ből van, lakói ekkor a római egyház hívei. Román templomának romjai arról tanúskodnak, hogy jóval a tatárjárás előtt települt meg. Jakó Zs., i. m. 353.; Jakubovich E., A váradi püspökség XIII. századi tizedjegyzéke. MNy (1926) 357. 36 A megye régi központjának több temploma volt, 1472-ben Szt. Miklós utcát említenek benne. Jakó Zs., i. m. 215. 157