A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Mesterházy Károly: Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon

Mesterházy Károly Adatok a bizánci kereszténység elterjedéséhez az Árpád-kori Magyarországon 1966 októberében és 1967 tavaszán leletmentő ásatást végeztünk a Hajdúhadház Ny-i részén fekvő Demeter határrészben. A sorozatos mélyszántások tégla-, és habarcstöredékeket vetettek fel. Ennek nyomán indult meg a kutatás. Feltárásra került egy viszonylag nagy méretű falusi templom és a templom körüli temető néhány sírja.

1 Az ásatás színhelye közvetlenül egy a hajdúböszörményi határ mellett húzódó EEK—NyDNy irányú homokos hátság közepe táján feküdt. A jelenlegi felszín erdővel borított minden irányban a templom közvetlen környezetét kivéve. A demeteri határrészt Ny-ra a hajdúböszörményi erdő, D-re a hadházi Tormás, E-ra a Kutas erdő, K-re pedig a Csereerdő határolja. A templomhoz tartozó település nyomai nagyon gyéren, de megfigyelhetők voltak a homokhátságon (1. kép). A feltárt egyhajós templom teljes külső hossza 15,5 m, szélessége 7,9 m, ebből az apszis és hajó teljes hossza 12,9 m. A templom apszisa belül kissé patkó alakú volt, a diadalívnél a fesztávolság 40 (20—20) cm-rel kisebb, mint az apszis legnagyobb szélessége. Az apszis belső hossza 4,35 m. A templomhoz későbbi időben tornyot építettek. Méretei: 4,2 X 2,5 m. A két építési periódus jól látható: a templom Ny-i falától a torony E-i és D-i falait 10—30 cm távolságra alapozták. A két falalap között lefelé egyre nőtt a távolság (2—7. kép.). Felmenő falakat nem találtunk, csupán a D-i fal belső, Ny-i részén találtunk néhány eredeti helyén levő téglát és tégla lenyomatos habarcstöredéket. Az alapozást sárga agyagból döngölték, erre öntötték a habarcsot és erre rakták a tégla falazást. A torony alapozása és falai vékonyabbak voltak, mint a korábbi építkezésé. Az alapozás agyagja is szürkés színezetű volt, tehát máshonnan való. A döngölt alapozás lefelé általában vékonyodott, ezt főként a hajó ENy-i sarkánál és a toronynál lehetett megfigyelni. Ennek természetes oka, hogy az alapozás árka lefelé mindig keskenyedett, bármilyen gondosan is dolgoztak az alapozás készítői. A döngölt alap a mai felszín alatt átlagosan 30 cm mélyenkezdődött. Jelentős pusztulással nem számolhatunk. így feltételezhető, hogy a felmenő falak alsó 30—40 cm-es része is földben volt egykor, és talán a templom padlószintje is. A templom hajójának és apszisának falai átlagosan 1 m vastagak voltak, kivétel a hajó E-i fala. Itt olyan jelenséggel találkoztunk, amelynek sem párhuzamát nem ismerjük, sem magyarázatát nem tudjuk adni. Az E-i fal alapozása kereken 2 m volt. Az ENy-i szöglettől 2,5 m-re az alapozás felső részének szészélessége 1,5 m-re csökkent úgy, hogy a falalap belső oldalától a külső felé egyenlő szintű maradt, míg a külső oldalon egy kb. 60 cm-es lépcsős szintkülönbség 1 Mesterházy K.—Módy Gy., Rég. Füz. 21 (1968) 63 E helyen is megköszönöm Módy Györgynek az ásatáson való szíves közreműködését. 10 Déri Múzeum évkönyve 145