A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Prosopographia Dacica (I.)

val, mozzanataival többen is foglalkoztak,

132 s a közelmúltban sor került a cursus dáciai állomásainak részletes vizsgálatára is.

133 J. Berciu és Al. Popa

xu Valerius Maximianus Daciában betöltött tisztségeit így datálták: procurator prov. Daciae Porolissensis 178 elején, leg. leg. У Mac. 181-ben, leg. leg. XIII geminae 182—

183-ban. M. Val. Maximianus 169/171-től vett részt a dunai frontok harcaiban, s teljesítményeiért többször is kitüntetésekben részesült. Nem véletlen, hogy Marcus 175-ben — egy barbár lovasságból felállított alakulat élén — magával vitte Keletre Avidius Cassius ellen,

135 majd a szíriai expeditio-t követően 175-ben vagy 176-ban ismét speciális katonai megbízatással Moesia inferiorba küldte; valószínűleg ugyanekkor került az aldunai tartomány élére P. Helvius Pertinax

136

. Rövid ideig viselhette a lovag következő tisztségét is — proc. Moesiae super. —, amely feltehetően 177-re, a germán—szarmata háború kiújulásának évére helyezhető.

137 Még ebben az évben vagy 178-ban, amikor a katonai helyzet a dunai határokon ismét kritikusra fordult, Maximianus-t a harcokban különösen fontos szerepet játszó Dacia Porolissensis-be vezényelték — ekkor vette át a ,,tres Daciae" helytartóságát P. Helvius Pertinax. Val. Maximianus karrierje ezután még inkább a harcok súlypontjának váltakozása szerint alakult.

138

178-ban — feltehetően az ismét Pannoniában tartózkodó imperátorok

139 jelenlétében — felvették a szenátori rendbe, ugyanebben az évben a legio I Adiutrix-ot, 179/180-ban a legio II Adiutrix Leugaricio-ban időző különítményét vezényelte.

140 Ujabb dáciai tisztségét — leg. leg. V Mac. — 180-ban, Commodus expeditio Burica-ja ill. az expeditio secunda Germanica idején viselte.

141 Még ebben az évben vehette át a szenátor a legio I Italica parancsnokságát, amely feltehetően szintén résztvett az említett hadjáratban.

142 Lehetséges, hogy Maximianus legatio-ja arra az időre korlátozódott, amíg a csapat visszatért Dacia északi határairól alsó-moesiai állomáshelyére, Novae-ba.

143 Ezt követte az apulumi leg. XIII gemina élén betöltött parancsnokság,

144 ennek terminus ante quem-je kb. 183 — a szenátor 132 J. Dobiás, Atti del Congresso Internazionale di Epigráfia Greca e Latina. (Roma, 1959) 3 skk; H. Bengtson, História 8 (1959) 214 skk; J. Fitz, Acta Ant. Hung. 9 (1961) 167 sk; R. Hősek, Sborník Praci Fii. Fak. Brnznské University 1959, 93 skk; P. Goessler, RE 24 (1963) 638.; A. Mócsy, i. m. 560 sk.; J. Fitz, História 15 (1966) 363.; A. R. Birley, Marcus Aurelius, 190, 225, 228, 241, 262 stb.; B. E. Thomasson, Die Statthalter der römischen Provinzen Nordfarikas von Augustus bis Diocletianus II. (Lund, 1960) 190 skk; R. Saxer, Untersuchungen zu den Vexillationen des römischen Kaiserheeres von Augustus bis Diocletian. Epigr. Studien 1. (Köln—

Graz, 1967) 37 skk, 68, 69. sz.; F. Grosso, i. m. és hozzá D. Kienast, Gnomon 38 (1966) 601 sk. — Id. még J. ceksa—

ii. Hősek, Inscriptiones Pannóniáé superioris in Slovacia Transdanubiana asservatae. (Brno, 1967) 16 sk, 2. sz.; G. Alföldy, Arh. Vestnik (Ljubljana) 25—26 (1964—65) 138, 5. sz. 133 I. Berciu—AI. Popa, SCIV 12 (1961) 93 skk. 134 I. Berciu

—AI. Popa, i. m. 135 Vö. A. R. Birley, i. m. 261 skk. 136 Ld. fentebb. 137 Vö. A. Mócsy, RE Suppl. 9(1962)560.; J. Fitz, Acta Ant. Hung. 11 (1963) 275 sk, XX. sz. 138 E. Birley, Carnuntum Jahrbuch (1957) 6, 19. 139 A. Mócsy, i. m. 560. 140 Ld. J. Fitz, Acta Ant. Hung. 9 (1961) 167 sk.; R. Hosek, i. m. 83 skk. 141 J. Fitz, i. m. 167, Anm. 67.; G. Alföldy, Bonner HistóriaAugusta-Colloquium 1966/67. Antiquitas, Reibe 4. Beiträge zur Historia-Augusta-Forschung, Band 4. (Bonn, 1968) 26. 142 A legio egyik katonájának felirata, amely esetleg erre az időszakra datálható, Potaissából — a legio V Mac. állandó táborhelyéről — került elő: CIL III 889, vö. E. Ritterling, RE 12 (1925) 1414. — Az expeditio Burica-hoz: CIL V 5937, W. Zwikker, i. m. 22 sk; A. Mócsy, i. m. 561. 143 Vö. E. Birley, i. m. 6.; G. Alföldy, Legioslegaten, 77 skk. 144 CIL III 1122; A. Stein, Dazien, 55 sk ennek alapján még helytartónak vélte Maximianust. 141