A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Prosopographia Dacica (I.)

és 179 közé datálta, az újabb vizsgálatok eredményeit figyelembe véve azonban megállapításai bizonyos kiigazításra szorulnak, s elavultnak tekinthető az a feltevése is, hogy a későbbi császár Daciában vámprocurator volt.

82 Pertinax első dáciai megbízatását újabban H.—G. Pflaum 83 170-re, H.—G. Kolbe

u 169-re vagy 170-re, Fitz J.

85 168/169-re, A. R. Birlef

6 pedig 169-re tette, az utóbb említett három kutató a procuratio-t már az 1959-ben előkerült Brühl-i (Köln) cursusfelirat

87 ismeretében datálta. Ha lényegében helytállónak fogadjuk el H.—G. Kolbe felismerését, miszerint a kölni felirat 7—8. sorában a [pr]oc(uratori) [A]ug(usti) a vita Pertinacis által említett dáciai tisztséggel hozható összefüggésbe, úgy a dáciai áthelyezés terminus post quem-jének 169 eleje (Verus halálának időpontja: jan.—febr.) jelölhető meg, amit az idézett vita-hely is alátámasztani látszik.

88 A megközelítő terminus ante quem-et a nagy markomann-quad betörés időpontja adhatná meg,

89 ezt legutóbb Fitz J.

Q0 169 első hónapjaira, A. R. Birley

91 pedig 170-re vagy 171-re tette.

92 Pertinax részvétele ezekben a harcokban — Tib. Cl. Pompeianus oldalán, mint praepositus vexillationum — aligha helyezhető korábbra 169 nyaránál vagy őszénél,

93 így a dáciai procuratio-val kapcsolatban leginkább a 169. évre gondolhatunk. A későbbi császár rendkívüli megbízatását illetően (újabban) azt a lehetőséget vetették fel, hogy az vagy Moesia superior és Dacia Apulensis

94 vagy a „trés Daciae" és Moesia superior

95 összevont pénzügyi igazgatását jelenthette (Pertinax tehát Cl. Fronto dáciai tevékenysége idején tartózkodott a tartományban).

96 Véleményünk szerint számításba vehető még, hogy Helvius Pertinax praesidialis procurator volt — Dacia Porolissensis-ben vagy Dacia Malvensis élén,

97 azt követően, hogy 168-ban Dacia Apulensis-t Moesia superior-hoz csatolták,

98 ill. 169-ben. Ebben az esetben azt is feltételezhetjük, hogy a Brühl-i feliraton feltüntetett ill. H.—G. Kolbe által feltételezett tisztségeket nem egy időben, hanem egymás után viselte.

99 A vita Pertinacis (SHA) közlése nyomán ismert elmozdítás talán nem jelent többet, mint a Daciából Moesiába történt áthelyezést.

100 81 A. Stein, Dazien, 90, 48. 82 A. Stein, Dazien, 90.; vö. H.—G. Pflaum, i. m. 453. 83 H.—G. Pflaum, i. m. 453 sk. 84 H.—G. Kolbe, Akte des IV. Internationalen. Kongresses für Griechische und Lateinische Epigraphik. (Wien, 1964) 185 skk; uo., BJb 162 (1962) 407 skk. 85 J. Fitz, História 15 (1966) 343 skk. 86 A. R. Birley, Marcus Aurelius, 219 sk. 87 H.—G. Kolbe, i. m. (84. jegyzet) — AE 1963, 52. 88 Vö. vita Pert. (SHA) 2, 4. 89 Legutóbb részletesen: J. Fitz, História 15 (1966) 336 skk; A. R. Birley, Marcus Aurelius, 222 skk. 323 skk. 90 J. Fitz, i. m. 91 A. R. Birley, i. m. 92 Ld. még W. Zwikker, i. m. 150 skk. 92 Vö. vita Pert. (SHA) 2,4.: Tib. CI. Pompeianus már Marcus veje volt, amikor Pertinax-ot maga mellé vette; Pompeianus és Lucilla házasságának időpontjáról: J. Fitz, História 15 (1966) 348. 94 J. Fitz, História 15 (1966) 344 sk. 95 H.—G. Kolbe, i. m. (84. jegyzet). 96 Ld. fentebb. 97 Ld. fentebb: 39. jegyzet. 98 Ld. fentebb. 99 Az idén hasonló használatára ld. CIL III 1193, cf. p. 1390-D. 2746, vö. H.—G. Pflaum, Les carrieres procuratoriennes, 492. 100 Vö. vita Pert. (SHA) 3, 4. (ed. E. Hohl). 138