A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Prosopographia Dacica (I.)

166/167 táján sor került — Calpurnius Agricola irányításával.

41 Ha így történt, consularisunk 166/167-től 168-ig kormányozta Daciát, s az is feltételezhető, hogy szolgálatának harctéri halál vagy a járvány vetett véget.

42 Sextus Calpurnius Agricola dáciai helytartóságával tehát továbbra is számolnunk kell,

43 s Dacia hadrianusi elrendezésének Marcus-kori átformálásával kapcsolatban sem fogadható el megnyugtatónak. A. Stein felfogása.

44 Az itt felmerülő kérdések tisztázásához még további adatokra és vizsgálatokra van szükség.

45 2. M. Claudius .Fronío-nak,

46 a markomann háborúk egyik legjelentősebb hadvezérének kivételes pályafutásával az újabb kutatásban többen is foglalkoztak, különösen figyelemre méltóak a cursus ill. az egyes tisztségek datálásával kapcsolatban A. R Birley*

1 megállapításai. Cl. Fronto karrierjének érdemi szakasza az al-dunai határokon kezdődött: a fiatal szenátor, aki talán Asiából származott homo novus volt,

18 160 körül az alsó-moesiai legio XI Claudia-t vezényelte. Ezt a tisztséget 162-ben egy újabb legió-parancsnokság követte a Keletre rendelt germániai legio I Minervia élén;

49 a megismételt legatio legionis alapján arra kell gondolnunk, hogy Fronto már Moesia inferior-ban kitűnt katonai teljesítményeivel.

50 Szenátorunk pályafutása a keleti fronton, Lucius Verus parthus háborújában folytatódott: 162 és 165 között egy légiós és auxiliaris egységekből összetevődő mozgósereg parancsnoka volt Armeniában és Mezopotámiában, s ezen a poszton több alkalommal kitüntette magát.

51 Kétségtelen, hogy a háború vége felé Fronto már elismert hadseregvezetőnek számított, aki felhívta magára a császárok figyelmét is. így érthető, hogy a szenátor azok között van, akiket a markomann háborúkkal kapcsolatos előkészületek végett a 160-as évek közepén Itáliába rendeltek.

52 A visszavezénylést követően Fronto rövidesen consul (suff.) lett, majd a szokásos kurátorságok egyikét töltötte be. Következő tisztsége: comes Veri Augusti, ezt a kutatás — helyesen — a markomann háborúkkal hozta összefüggésbe, s 167 körűire datálta.

53 A comitatust követő helytartóságokat Moesia superior, majd Moesia superior és Dacia Apulensis összevont exercitusai élén, általában 167 és 169 közé helyezték, az elsőt kb. 167—168-ra, a „Sonderkommando"-t kb. 168—16941 Dacia 166/167 évi átszervezése jól beilleszthető abba a képbe, amely Marcus nagyszabású háborús előkészületeit mutatja a 160-as évek közepén a dunai határokon, ld. fentebb a 18—23. jegyzetek irodalmát és A. R. Birley, Marcus Aurelius. (London, 1966) 194 skk, valamint lentebb: 52, 64. jegyzeteket. 42 W. Zwikker, i. m. 93 sk; A. R. Birley, i. m. 219 sk. 43 P. Calpurnius Proculus feltételesen 162 és 168 közé datált itt tartózkodása ill. helytartósága (CIL III 1007) nem zárhatja ki Calpurnius Agricola 166/167-tel kezdődő megbízatását, vö. A. Stein, Dazien, 36.; J. Fitz, Epigraphica 28 (1966) 69. G. Alföldy, Legionslegaten, 42 sk, 51. sz. 44 Ld. fentebb: 39. jegyzet. 45 Ld. pl. о. C. Daicoviciu—H. Daicoviciu, i. m. (30. jegyzet) 46 PIR

2 С 874. A. Degrassi, Inscriptiones Italiae XIII, 1. (Roma, 1947) 5. sz.; A. Stein, Moesien, 46 skk; W. Zwikker, i. m. 90 skk; A. Stein, Dazien, 38 skk; A. R. Birley, Marcus Aurelius, 176, 194, 198, 210, 220, 222—5, 229, 232; G. Alföldy, Legionslegaten, 37, 47. sz.; C. Daicoviciu— H. Daicoviciu, i. m. (30. jegyzet) stb. 47 A. R. Birley, i. m. 48 A.R. Birley, i. m. 176. 49 Újabban: G. Alföldy, i. m. 37, 47. sz. 50 Vö. G. Alföldy, i. m. 77 skk; R. Syme, História 14 (1965) 345 sk. 51 A. R. Birley, i. m. 176. 52 A. Stein, Moesien, 46.; A. R. Birley, i. m. 194. és lentebb: 64. jegyzet. 53 Ld. a 46. jegyzet irodalmát. 135