A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez II. – A katonai diplomák (106–164)

Thracum) és valószínűleg a palmyrai íjászok egy osztaga. A többi hat „ezrescohors" közül három a Szamos mentén, három a ,,Meszes-limes"-en kapott tábort; az „ötszázas-cohorsok" részben önállóan, részben az „ezresek" mellé beosztva látták el feladatukat. Mindenesetre a védelmi rendszer fő támpontjait Porolissumtól keletre és délre az említett három-három cohortes milliariae castrumai képezték. Az alak külön taktikai egységet alkottak, feladatuk elsősorban a Kis-Szamos völgyének biztosítása lehetett. A numerusokat főként a Porolissum— Napoca út és a Porolissum körzetéből a barbarikum felé kiinduló útvonalak ellenőrzésére alkalmazták. Az újabb régészeti vizsgálatok

104 nyomán egyre világosabban rajzolódik ki Dacia Porolissensis sajátos, a limes-szerű és a mélységben tagozott védelem vonásait egyesítő védelmi rendszerének képe. A fő védelmi vonalat a már eddig is viszonylag jól ismert táborok képezték a Meszesen és a Szamos mentén, ennek előterében a lehetőségek szerint folyamatos „biztosítási öv" húzódott,

105 a tartomány központi körzete — Napoca — felé felé vezető fontosabb útvonalakat pedig újabb táborok ellenőrizték. A mélységben tagozott védelem elvének továbbfejlesztését jelentette a legio V Macedonica Potaissába helyezése a markomann háborúk első éveiben.

106 Dacia inferior В. Gerov

107 vizsgálatai kimutatták, hogy Olténia keleti része ill. az Olt-vonal Traianus alatt nem Daciához, hanem Moesia inferior-hoz tartozott. Amikor 117—118-ban a magyarföldi és aldunai szarmaták a Birodalomra támadtak, Alsó-Moesia határain is súlyos harcokra került sor, bár a hadszintérre érkező Hadrianusnak a roxolánokat viszonylag rövid idő alatt sikerült lecsendesíteni.

108 Többek közt e harcok tanulságait vonta le 118—119-ben a császár, amikor Március Turbo közreműködésével Dacia superior-t és Dacia inferior-t megszervezte. Alsó-Dacia keleti határának irányát a korábbi kutatás egyértelműen tisztázta: a procuratori tartomány fő védelmi vonala az Olt (Alutus) mentén ill. térségében vonható meg, az Al-Dunától Bereckig (Angustia, Bre^cu) terjedő szakaszon. Problematikus ezzel szemben: meddig terjedt a provincia mélységben; egész Olténia Dacia inferior része volt-e, vagy csak a Zsil (Jiul) völgyétől keletre eső körzetek — s Erdély délkeleti területén hol húzódott Felső- és Alsó-Dácia határa? Fentebb már utaltunk arra, hogy Olténia nyugati része 119 és Marcus első évei között esetleg Moesia superior-hoz tartozott.

109 Dacia inferior hadseregének fő feladata a Déli-Kárpátok és az Olt meg az Al-Duna közötti terület biztosítása lehetett: a limes Alutanus eddig ismert táborainak nagy többsége ezen a szakaszon helyezkedett el.

110 Ezt a védelmi feladatot az Olt mentén felsorakozott auxiliaris hadsereg nem egyedül látta el: a Zsil (Jiul) vonalában egy „második" erőd-lánc nyomai figyelhetők meg,

111 s 104 Ld. St. Ferenczi, i. m. 143—162. 105 Vö. St. Ferenczi, i. m. 106 Ld. Ballá L., ebben a kötetben: 000 további irodalommal. 107 B. Gerov, Klio 37 (1959) 208—210. 108 Ld. W. Weber, Untersuchungen zur Geschichte des Kaisers Hadrianus. (Leipzig, 1907) 71 skk. 109 Ld. fentebb: 47. jegyzet. 110 Vö. D. Tudor, Olténia romanä

3 (Bucuresti, 1968) 264 skk; uo., Tabula Imperii Romani. Drobeta-Romula-Sucidava. (Bucuresti, 1965) Térkép. 111 A táborokra: D. Tudor, OR,

3 i. m. 264 skk, 318. 125