A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez II. – A katonai diplomák (106–164)

Alae:

84 Korábbi állomáshely:

85 1. Siliana с. R. PI 110. 2. I Tungrorum Frontoniana PI 110, 114. Cohortes:

86 Korábbi állomáshely:

87 1. I Ulp. Brittonum (mill.) D 106, 110. 2. I Britannica (mill.) D 110. 3. I Hispanorum (mill. D 110. 4. I Batavorum (mill.) P 98. 5. I Ael. Gaesatorum (mill.) ? 6. II Brittonum (mill.) PI 114. A 158/159. és 164. évi bronz okmányokat még további 7 alakulat — 1 ala és 6 cohors — veteránjainak adták ki. Mivel ezek a csapategységek egy kivételével 110-ben már Daciában vannak, bizonyosra vehető, hogy 133 körül is dáciai területen, feltehetően a 120-as években szervezett Dacia Porolissensis határain állomásoztak. Erre enged következtetni az a körülmény is, hogy az Antonius Pius és Marcus alatt keltezett okmányok cohors-listája az első hat helyen azonos sorrendben, ugyanazokat a csapatokat említi, mint a szamosújvári diploma. Dacia Porolissensis hadseregének — elsősorban a 158/159. és a 164. évi okmányokból ismert — összetétele tehát már Hadrianus alatt, a tartomány megszervezése idején vagy kevéssel azt követően kialakult. Az új provincia véderejét részben már korábban Dáciában ill. Dacia superior-ban álló egységek alkották, részben új csapatokból tevődött össze, amelyeket feltehetően 118/119-ben

88 — főként a szomszédos Pannónia inferior limeséről — vezényeltek ide (Ld. az alábbi táblázatot). A szamosújvári diploma hiányos csapatlistájával kapcsolatban elsősorban két magyarázat jöhet tekintetbe: a hiányzó alakulatokból az év más szakában történt elbocsátás;

89 ezek az auxiliák teljes állományukkal vagy legalábbis erős különítményekkel a 132—135. évi zsidó felkelés leverésében vettek részt. Már rámutattak arra, hogy a cohors II Hispanorum scutata Cyrenaica ebben a háborúban kaphatta kitüntető jelzőit.

90 Feltételezhető, hogy a szamosújvári bronz okmány kiadását, ill. az ekkor eszközölt honesta missio-t bizonyos háborús események előzték meg, amelyekben a felsorolt csapatok is résztvettek.

91 2. A 158/159 szeptember 27-re datált — erősen csonkult — Doma§nea-i diploma

92 és a több példányból ismert, 164 július 21-én kiadott császári rendelet

93 (Lh. Palatovo, Gyalu-Gilau, Alsó-Kosály-Casei) ugyanazt a 3 alat és 12 cohorsot sorolja fel, hasonló — az alak esetében némileg eltérő, a cohorsoknál minden valószínűség szerint azonos — sorrendben. 84 V.o. W. Wagner, i. m. 67 skk, 76 skk; C. Daicoviciu—D. Prostase, i. m.; A. Mócsy, i. m. 620. 85 CIL XVI 164, 61. 86 Vö. C. Daicoviciu—D. Protaes, i. m.; A. Mócsy, 621, 623. 87 P 98 = CIL XVI 42; Pl 114=61.; D=ld. fentebb. 88 V.o. C. Daicoviciu—D. Protase, i. m. 89 Ld. pl. CIL XVI 57, 163. 90 W. Wagner, i. m. 152 skk. Valószínű, hogy ugyanekkor Dacia superiorból is küldtek csapatokat keletre: Wagner, i. m. 198. 91 Ballá L., Arch. Ért. 92 (1965) 144. 92 CIL XVI110., cf. Suppl. p. 216.; vö. J. Fitz, Epigraphica 28 (1966) 56 sk: 158 szept. 27., ld. még Ballá L., ebben a kötetben: 000 93 CIL XVI 185 (Palatovo); AE 1957, 199. (Gyalu, Gilau); AE 1959, 122