A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1968 (Debrecen, 1970)

Balla Lajos: Adatok Dácia II. századi hadtörténetének kérdéseihez II. – A katonai diplomák (106–164)

10. VIII Raetorum с. R. D 110. Pedites singulares Britannici D 110. Numeri:

67a Korábbi állomáshely:

68 Palmyreni sagittarii (120, 126) ? Mauri gentiles (158) MC Vexillationes :

69 vexillarii Africae et Mauret(aniae) A, MC Caes (ariensis) (158) Azoktól az alakulatoktól eltekintve, amelyek már a 110. évi diplomákon is feltűnnek, a többi csapat valószínűleg 117/119-ben került Daciába (ld. fentebb). Kivételt képeznek még a Mauri gentiles és a szintén afrikai vexillarii: ezek idevezénylése a 150-es évek közepére vagy 2. felére tehető, s a Dacia határain ekkortájt lejátszódott háborús eseményekkel hozható összefüggésbe.

6921 A vexillarii feltehetően visszatértek a kiküldő tartományokba, éppúgy, mint a legio III Augusta különítményei,

70 amelyek 118—119-ben harcoltak a provincia határain. Valószínű, hogy mind három diploma kibocsátásának történeti hátterét hadi események képezték; ezek közül a korábbi 140/143-ra, a másik 156/158-ra datálható, kirobbantóik — a kutatásban elterjedt felfogás szerint — azún. szabad dákok voltak.

71 Felvetődhet a kérdés, vajon a diplomák keltezése mennyiben tekinthető a hadi események terminus ante quem-jének ?

72 Véleményünk szerint ennek megítélése az adott körülmények ismeretéből függ. Könnyen lehetséges ui., hogy egy missiót a háborús események pillanatnyi szünetében foganatosítottak,

73 s különösen az esetben gondolhatunk erre, ha a diplomát télen, a katonai akciók szüneteltetése időszakában bocsátották ki. Ez a lehetőség a 144. és 157. (?) évi bronz okmányokkal kapcsolatban egyaránt fennállhat. Szinte biztosra vehető ezzel szemben, hogy a 158. július 8-ára datált maros-keresztúri diploma háborús cselekmények lezárulását jelzi.

74 A Radnóti A. és Barkóczi L. által először alkalmazott ún. topográfiai vizsgálati módszer

75 lehetővé teszi, hogy néhány megfigyelést rögzítsünk az Antoninus Pius alatt Dacia superior-ban állomásozott segédcsapatok táborhelyeire vonatkozóan is. Mivel a tárgyalt diplomák cohors-listái a csapatokat nem számsorrendben említik (az alak mind az I számot viselték), a priori feltételezhető, hogy a felsorolásnál a togográfiai elrendezés elve érvényesült. 67a V.o. fentebb: 59 .jegyzet; 120: CIL XVI 68; AE 1958, 30. = 1959, 31.; AMN 2 (1965) 135 skk. 68 Palmyreni: H. Callies, i. m. 200. szerint valószínűleg 118-ban kerültek ide keletről; Mauri: H. Callies, i. m. 201. és R. Saxer, i. m. 32, 61. sz.: Mauretania Caesariensis területéről, 157 körül. 69 R. Saxer, i. m. 69a V.o. H. Callies, i. m.; R. Saxer, i. m.; Ballá L., i. m. 145. 70 V.o. E. Ritterling, i. m. 1500.; A. Dobó, Inscriptiones extra fines Pannóniáé Daciaeque repertae ad res earundem provinciarum pertinentes

3

. DissPann I, 1. (Bp. é. n.) 102: 46. sz. 71 R. Syme, JRS 52 (1962) 92.; H.—G. Pflaum, Les carrieres procuratoriennes équestres sous le Haut-Empire Romain I—IV. (Paris, 1960—61) 375 skk. 157 bis; Arch. Ért. 92 (1965) 145 sk. 72 V.o. J. Fitz, Acta Ant. Hung. 7 (1959) 438 skk. 73 Ld. pl. CIL III 7505=D. 2311. 74 Ld. Arch. Ért. 92 (1965) i. h. 75 Ld. fentebb: 1. jegyzet.