A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Rettegi Istvánné: A püspökladányi Karacs Ferenc iskolamúzeum

4. Galuskás tál, Biharnagybajom emlékéig. Hány munkaórát töltöttek vele ? Egy pl. csak a boglyakemencékre „specializálta" magát, kettő a szépen díszítő ácsmunkájú házvégekre. Egy néprajzostól komoly bírálatot kaptam futó látogatása idején, hogy miért nem fordítunk nagyobb gondot a hiedelmek gyűjtésére. Igaza volt. Ilyen irányú gyűjtéseink még „gyermekcipőben" jártak, s adatainkat mások rendelkezésére adtuk. Minden idő megtermi a maga emberét — tartja Ladányban a szólás-mondás. Mi ezt úgy fordítjuk le a magunk nyelvére, hogy minden témának lesz idővel gazdája. így is lett. Egyik tanulónk egyetlen nyári szünetben 340 hiedelmet gyűjtött össze, köztük olyanokat, amelyeket a környék nagy néprajzosa, Szűcs Sándor is nagyra értékelt. Minden évnek megvan a maga központi probléma-köre, amelynek lehető legalaposabb megoldására minden erőt összefogunk. Ezen valamennyi szakköri tag dolgozik. Ilyen volt pl. az elmúlt években a kisparaszti gazdálkodás felszerelése, népi gyermekjátékok három nemzedéken át, paraszti ételek, étrendek a néprajzi szakkörben. A vásározás története századvégtől a II. világháborúig, a kereskedelem nagyszüleim, szüleim korában és ma, egy 66 éves asszony élete 16 éves koráig és egy mai 16 évesé — például a történelem szakkörben. Néha egy-egy problémát közösen oldanak meg. Ilyen volt pl. a víz története 1865-től 1965-ig történelmi és néprajzi vonatkozásban. Valamennyi felsorolt témakör Püspökladányra szűkített területre vonatkozott, de a parasztházakról szóló pl. Püspökladány, Biharnagybajom és Sárrétudvarira, a hiedelmekre vonatkozó Sárrétudvarira. A negyedikesek elbúcsúznak, de felnevelik az utánpótlást. Végleg még a távolság sem szakítja el őket, leveleket írnak, eljönnek látogatóba, megnézni, 706