A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

D. Sallay Katalin: Restaurátorszemmel Olaszországban

kép Laokoónról. Az apa jobb karját mereven feltartja—-mint a-nál —, jobbján levő fia jobbkarját feltartja ugyan, de lazán feje fölött visszahajlítva.Balján levő fia jobb tenyerét kinyújtott ujjakkal mereven feltartja. Ugyanebben a könyvben 177. 81.a. alatt egy másik fametszetű képet látunk, melyen az apa jobb karját felemelve kezét tarkójához szorítja, míg a kígyó teste vállán egyszer megtekeredik. A jobbján levő fiú felemelt jobb karját könyökben, és csuklóját mintegy 90—90°-os szögben behajlítja, s keze ernyedten csüng hátrahajtott feje mögé. Karja így szögletes keretet képez feje fölött. A másik fiú a rajzon nem szerepel. — A 81.a. kép melletti szövegből megtudjuk, hogy a Laokoón eddigi restaurálása — amit a Vatikáni Múzeumban mi is láttunk —• „jobb karjánál feltűnően ellentmondásos. Ezen a kezébe fogott kígyóval szemmel láthatólag erősen birkózik. Ezt a kart Giovanni Montorsoli restaurálta, és rosszul. A jobb kar helyes tartását bemutatjuk olvasóinknak a mellékletben található rajzon. (Fig. 81.a.). Itt a kar nem küzd az állat ellen, hanem saját fejét hátul megragadja." (Apát és fiát ezeken kívül fügefalevél nélkül ábrázolja.) c) Művészeti Lexikon. III. k. (Budapest, 1967) 23. Az itt közölt lép szerint Laokoón jobbkarját felemelve, hegyesszögben visszahajlítja, keze tarkóján van; a kígyó ezen a kézen háromszor gyűrűzik: vállán, az alkar közepén s a kézfejnél, füle mellett. Jobbján álló fia jobb karját magasba lendítve puhán kissé visszahajlítja. Az apától balra eső fiú jobb karját előrelendítve, könyökben behajlítja, kézfejét csuklóban hátrafeszíti, ujjait kissé behajlítja, mutatóujja intő mozdulatú. (A szoborcsoport fügefalevél nélkül van reprodukálva.) d) Hekler Antal/ Antik művészet (Budapest, é. n.) 115. 78. ábra: Laokoón feltartott jobb karja hegyesszögben behajlik, keze hátul tarkóját érinti. A kígyó a vállán, alsókarja közepén gyűrűzik, és onnan karja fölött, a fej mögött eltűnik. A jobbján levő fia jobb karját kissé meghajlítva, hátralendítve felemeli, keze is hátralendül. A balján levő fiú jobb karja előrehajlik könyökben, tenyerét kissé szétálló, nyitott ujjakkal feltartja. (Az ábrázolás ezen kívül fügefalevél nélküli.) e) Fajth Т.: i. m. 464—465. közötti táblákon szereplő mű megegyező az a) pont alatt ismertetettel. f) Dombi József: Múzeumok — remekművek (Budapest, 1964) 390. Ugyanazt a reprodukciót láthatjuk, ami a) és e) alatt szerepel. Itt érdekességként kiemeljük a szobor alá írt pár soros magyarázatot. Már az 1858-ban megjelent könyvben olvashattuk, hogy az eddig ismert (s itt közölt) kiegészítés helytelen, s rajzban láthatjuk a „jobb kar helyes tartását". Dombi J. értékelése mégis a kinyújtott karra épül fel, mert a képaláírás szerint: „Az egy főnézetre komponált szoborcsoport átlójában van az elnyúló Laokoón teste." — Ez az „átlós" meghatározás a helytelen kiegészítés esetében helyes. De ha Laokoón jobbkarját fejéhez visszahajlítva látjuk, akkor a fia visszahajlított karját is tekintetbe véve már zárt, háromszög csúcsát alkotja, s bár jobb lábával erőteljesen oldalra lép, már nincs átlós képzetünk. (Fügefaleveles reprodukció.) g) M. Kiss Pál: Művészetről mindenkinek (Budapest, 1966) 214. XII. Görög művészet. 2. kép: Az ábra ugyanaz, mint az a, e, és f, alatt közölt munkákban. A kép magyarázó szövegében itt szintén „a figurák ellentétes irányú, szenvedélytől áthatott mozdulatai"-ról, s a kompozíció „harmonikus összhatásáról" olvashatunk. h) Művészettörténeti ABC (Budapest, 1961) Képek az időrendi összehasonlító táblázathoz с fejezetben a 12. tábla 2. képe: A Laokoón-csoport. Ugyanaz, ami c) alatt, i) Venturini, E.: Die ewige Stadt (18. kiadás. Róma, 1964) 198. Ugyanaz a kép, amit a), e), f), g) alatt leírtunk, illetve reprodukcióban láttunk, k) A helyszínen készített felvételünkön, a másodpéldány Laokoón-csoporton — amit tanulmányunkban részletesen leírtunk —, szintén fügefaleveles alakok láthatók. Csak kilenc könyvbe lapoztunk bele, ahol képet láthattunk az említett Laokoón-szoborcsoportról.A kilenc könyvből ötben a közölt fénykép megegyező volt, négyben az összes eddigitől eltérő kiegészítésekkel megoldott ábrát láttunk. Nem kívánunk művészettörténeti magyarázattal szolgálni, sem azt taglalni, hogy találtak-e ennyi Laokoón-csoportot, s azon mindig újabb és újabb szempontok szerinti kiegészítésekkel kísérleteztek. Irodalmi utalás több azonos szoborról nincs. Csupán azt szeretnénk megjegyezni, hogy ha ismeretterjesztést szolgálnak is ezek a művek, akkor is megkívánható, hogy egységesen, az eredeti szoborműről készült felvételt publikáljanak abban az esetben is, ha a szakemberek ugyanakkor megállapítják róla, hogy kiegészítése nem megfelelő. 29. Sala degli Animali. 30. A Vatikáni Múzeum termeiben magyarul kalauzoló tárlatvezető szíves közlése szerint. 31. Múzeumi Közlemények (Budapest, 1965. 1. sz.) 53—55. Téssik Józsefné: Olaszországban szerzett textilrestaurálási tapasztalataim címen. 32. Tolnay, Charles de: The Sistine Ceiling (Princeton, 1949) 106. „Biagetti — (akinek irányításával 1935—38 között történt a Sixtusi kápolna restaurálása) — észrevette, hogy a Vízözönnek 692