A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

D. Sallay Katalin: Restaurátorszemmel Olaszországban

történt. Feltételezzük, hogy ez esetleg a kontúrvonalak bizonyos mértékű elmosódását eredményezte volna. Az említett Aldobrandini mennyegző с kép — jóllehet ugyancsak Pompeiből származó freskó — nem mutatja ezt a viaszos hatást! A Stabiane Termákban néhány vitrint találtunk. Ezekben láthatjuk a görcsbe merevedett kutyát, embereket hamuba kövesedve. A vastag hamuréteg híven őrzi a fájdalomtól eltorzult vonásokat, az itt-ott előkandikáló csontokat. Alátvány borzasztó élményét semmilyen leírás nem képes híven visszaadni. De a fürdő termeinek vízellátása, vízcseréje, ötletes technikai megoldásainak tanulmányozása bármilyen csodálatot vált is ki bennünk az ókori építészek tudásával kapcsolatban, a nem rég látottakat nem tudja feledtetni. S a Vezúv — mindennek előidézője — a záporozó napfényben is párába burkolózva áll szemünk előtt. És vonz. De mi mégsem a hegymászást választjuk, hisz talpunk alatt csak turisztikai élményt jelentene. Inkább egy kevesek által ismert természeti ritkaságot kerestünk fel: Pozzuolit, s az ehhez közelfekvő La Solfatara-t. Ez is hegy, illetve hegyoldal. Magánterület, belépés csak 300 líra (=15 Ft) lefizetése ellenében. A vulkáni erők tőlünk nem messze, alacsony drótkerítéssel körülvett területeken működnek. Néhol egészen közel, a lábunk előtt tányérnyi területeken fortyog a vulkáni iszap. A talajból fehér gőzök szállnak fel, lábunk alatt üresen kongó hangot ad a föld. Annyi sok műkincs, műemlék,

55 építészeti együttes

56 megtekintése után szólnunk kell a szebbnél-szebb szökőkutakról, csobogókról, melyekkel kis és nagy városban egyaránt gyakorta találkozunk. Ezekből kettőt emelünk ki, hozzátéve természetesen azt is, hogy egyéni látásmódunk alapján. Nem tetszett a firenzei Palazzo Vecchio sarkán álló Neptun-kút

51

. Vaskos esetlenségével a tér, s a teret határoló épületek, szobrok harmóniájában ez a disszonancia. Kút nélkül sivárnak hatna a tér, de ha a többi, a teret s a Loggia dei Lanzi-t díszítő szoborra siklik tekintetünk,

58 szinte az a kívánságunk, bárcsak ne lenne itt ez a Neptun! Pedig erre is felkészültünk, reprodukciókról jól ismertük már, de nem hittük, hogy szépérzékünket ennyire zavarja. Úgy segítettünk magunkon, hogy a kút tövénél, annak hátatfordítva, mellékhatásoktól mentesen élveztük a tér mértéktartó nyugalmát. A római Trévi-kut

59 a barokk szimbóluma és koronája. Benne összefonódik építészet és szobrászat. Architektonikus kötöttség és a formák teljes szabadsága, elvont és naturalisztikus elemek, — és a történelem. A kúttat tápláló vizet Agrippa vezettette ide i. sz. 19-ben. Itt is Neptun a kút főalakja (mint Firenzében), s mégsem a század eltolódás az, ami miatt kísérletet sem szabad tenni a kettő összehasonlítására. A Trévi-kútnál találkozik a múlt és jelen a fényképező, hangos turisták százai, s a középkori babona. Megfigyeltük, hogy komoly megjelenésű emberek dobják be a vízbe kisebb-nagyobb pénzeiket abban a hiszemben, hogy csak így láthatják újra Rómát s a Fontana di Trevi-t. Viszont ezek az emberek aligha nézték végig azt a kedves jelenetet, mikor este egy idős, karszalagos bácsi hoszszú rúdra szerelt hálóval halászta ki a sok aprópénzt. (Ha nem tennék ezt, ugyan hová is férne a víz a két évszázad alatt behajigált érméktől ?) A városokban az ezernyi fantáziával megalkotott kutak, a rendezett, gondozott, számunkra exotikus virágokkal beültetett parkok, ligetek, pálmafasorok. Középkori, varázslatosan szép, de csak a maguk korának megfelelő szűk utcák, vagy — főleg — a reneszánsz és barokk korszak idején kialakított nagyszabású, 688