A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

D. Sallay Katalin: Restaurátorszemmel Olaszországban

tincsenként van festve, a homlok ráncai is sejthetők. Ugyanakkor a ruha ujja, s a bal váll szinte teljesen simára van festve, a textil természetes esését csak a jobb karon lehet valamelyest felfedezni. Ilyen eltérő részleteket majdnem minden mezőben, s alakon megfigyelhetünk. Ezek miatt állíthatjuk azt, hogy helytelen restaurálással minden bizonnyal a finom részleteket, a plasztikusságot, a térhatást érzékelő lazúros felületi réteget valaha akaratlanul — szakértelem hiánya miatt, vagy gondatlanságból — eltávolíthatták. A Cumaei szibilla szintén sűrű, apró repedéses, s ez a háttérnek olyan hatást ad, mintha mozaikba lenne ágyazva. De ez itt legkevésbé zavaró, sőt megdöbbentő hatású, mert markánsabbá teszi az arcot. Az ifjú rabszolgák mindegyikén mély, eltüntethetetlen barázdák. A Sixtusi-kápolna kilenc nagy mennyzetkompozícióját csodáljuk, majd szemügyre vesszük a 12 képen megfestett ótestamentumia lakokat, és a mindenütt megtalálható, üldögélő angyalokat, puttókat, férfiakat. Meztelenség, hulló drapériák, gomolygó felhők végül is olyan zsúfolt és mozgalmas hatásúak, hogy észre sem vesszük, hogy a Delfica fölött — ha alulról nézzük — balról, illetve a Nóé megcsúfolása jobb alsó szélén egy férfialak csak részben van meg. Az alak szinte teljesen lepergett, vagy nagyon megsérült, így a hiányzó részt egyszínűre lefestették. Ha a szakember szeme felfedezte, akkor újra és újra visszatéved tekintetünk az alakok láncolatának erre a folytonossági hiányára. A látogatók zöme nem veszi észre, mert a mennyezet dinamikus hatása, az alakok megszámlálhatatlan sokasága a hibát jelentéktelenné zsugorítja.

34 Elképzelhető, hogy a mozaikszerű repedezettség egy későbbi restaurálásnál a festékréteg vastag felrakása következménye, mert csak a mennyezetfreskók egynémelyikén fedezhető fel. A Sixtusi-kápolna oldalfalait díszítő freskókon ilyenek elvétve láthatók.

35 Az ilyen típusú romlások restaurálása, rekonstruálása megfigyeléseink alapján még Olaszországban sem megoldott, ahol a freskóművészetnek gazdag emlékeit találhatjuk, állagát tekintve széles skálával. Raffael freskói is nagyjából olyan állapotban vannak, mint azt már a Sixtusikápolnában megszoktuk. A Stanza della Segnatura négy oldalfalán levő képek károsodása szerencsére csekély mértékű. Hozzászólásunk mindössze annyi lehet, hogy a Parnassus, s az Его, Igazság, Mértékletesség című másik kettőhöz viszonyítva gyengébb állapotú. Más a helyzet a mennyezetfreskókkal. A Bűnbeesés repedezettségét csak restaurátor szeme észleli. A Salamon ítéletén már erőteljesebb a széthúzódás, míg az Apolló győzelme Mars fölött kitűnő megtartású. Az Asztronómia igen szerencsés kompozíció, ugyanis a háttér mozaikszerű hálózata a kép csekély repedezettségével szinte összhangban áll. A Constantinus teremben sajnos éppen az a freskó van kevésbé megnyugtató állapotban, melytől a helyiség elnevezését nyerte. A Sala della Biga kerek kupolateremben kiállított kocsi és a jobboldali ló egy része eredeti, a többi rekonstrukció. Jóllehet a korabeli vázaképekről számtalan analógia szolgálhatott mintául a kiegészítéshez, mégis vitatkozhatnánk felőle, hogy csupán a tetszetősség kedvéért van-e erre szükség. Mert így kicsit becsapva érezzük magunkat. A pótlás ugyanis olyan megtévesztő színben, arányaiban, kivitelben, hogy csak gondos tanulmányozással lehet elhatárolni az eredeti részeket a kiegészítettektől. Szólnunk kell az ugyanitt kiállított Diszkoszvetőkről. Az egyik

36 mindannyiunk által igen ismert darab. A Magyar Televízióban esténként a Sportrovat adása 678