A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

D. Sallay Katalin: Restaurátorszemmel Olaszországban

rodukciók alapján készült másolatok. A pusztulás felmérhetetlenül nagy. A freskókat végignézve tisztelettel adóztunk a restaurátor kollégáknál, mert nagyon nehéz feladattal kellett megbirkózniuk. Ahol nem maradt semmi támpont a vonalvezetés követésére, ott közömbös, meleg-tónusú világosdrapp színűre festették le a falakat. Ezáltal a megmaradt eredeti részek, ha töredékesen is, hirdetik a nagy mester fiatalkori művészetét.

11 A rekonstrukciók valószínűleg árnyalati különbséggel készülhettek, — világosabb, erőtlenebb színtónusban. A templomon végigsétálva lehangoltság lett úrrá felettünk. Lépteinket önkéntelenül csendesebbre fogtuk, megérintett az elmúlás, a pusztulás. Itt az Eremitaniban ismét találkoztunk a háborúval. Sajnáltuk, hogy sehol sem találtunk egy ízlésesen elhelyezett táblát, vagy utalót, hogy melyek az eredeti freskók, és melyek a teljes egészében másolatok. így feltételezésünk maradt az, hogy amelyek kevéssé hiányosak, vagy éppen épeknek mondhatók, azok a rekonstrukciók, a folthatásokban megmaradt részletek az eredetiek. Padovan keresztülhaladva megcsodáltuk Donatello nagyszerű művét a Gattamelata szobrát, mely a lovasszobrok kifejezési lehetőségeit évszázadokra megszabta. Kitűnő állapota biztosíték arra, hogy még sok-sok nemzedéknek szerez őszinte műélvezetet. Bolognában mindenek előtt a ferde tornyokat kerestük meg. Ha ferde toronyról beszélünk, az emberek nagy százalékának Pisa jut eszébe.

12 De míg ez utóbbit a XII. század végén kezdték el építeni (1174—1350-ig), a bolognai ferde tornyok közül a Torre Asinellit 1109-ben, a Torre Garisendát 1110-ben építette két vetélkedő család.

13 Ezeket látva önkénytelenül tolakszik az összehasonlítás a hasonló kori magyarországi emlékekkel. Eszünkbe jut néhány szép románkori, egyházi műemlékünk.

14 A XI. század kezdetétől a XIII. század közepéig nagyarányú egyházi célú építkezés indult meg hazánkban. A világi emlékek: igénytelen lakóházak fából, agyagból, vagy favázzal de téglafallal, s igen kevés százalékban kőből.

15 A napjainkban is látható építészeti objektumok keletkezési ideje Magyarországon a XIII. század. Ezek ismeretében még nagyobb tisztelettel adóztunk a kevéssé ismert, megdöbbentő benyomású bolognai ferde-tornyoknak. A nagyfokú mesterségbeli tudást, tervezőjük és kivitelezőjük zsenijét hirdetik. Következő állomáshelyünkön, a firenzei Domban

ir> a kupolateret övező három nagy apszisz balra eső egyik kápolnájában áll Michelangelo öregkori műve, a Négyalakos Piéta. Erről sokat olvastunk, de a művészeti szakirodalomban reprodukcióban kevés helyen láthatjuk. Művészettörténeti értékelését annál több helyen találjuk. Mi nem ehhez szeretnénk hozzáadni. A restaurátor szemével néztük, s minél tovább csodáltuk, taglaltuk szépségeit és hibáit, egy megállapításra jutottunk. Arra, hogy az olaszok, a művészettörténet nagyjain nevelődött, kifinomult ízlése nem engedte meg Krisztus hiányzó jobblábának pótlását. Utazásaink során számtalan műkincs rekonstrukcióját volt alkalmunk látni, s hogy ennél a szoborcsoportnál ez mégis elmaradt, emiatt hiányérzetünk nincs. Sőt, kiegészítése szinte elképzelhetetlen a restaurátor számára is. Olvasmányaink során többször találkoztunk a firenzei Battisteró\a\. Bronz kapuinak művészi értékeléséről külön fejezetek szólnak. Ehhez mindössze annyit szeretnénk hozzátenni, hogy tudomásunk szerint a Porta del Paradisó-пак nevezett bronz kaput 1452-ben aranyozták.

17 Ennek az aranyozásnak ma már a nyomai is alig látszanak. Ráeső fényben a bronz zöldes színe sokkal összefogottabbá tézis a kazettákban levő jeleneteket, mintha ugyanezt az aranyréteg esetleg 670