A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Bakó Endre: Egy fejezet Oláh Gábor életéből

Szőlőfutotta árnyas folyosómon Férj s feleség osztoznak mérgesen, örökség, pénz incselgő ördögétől Tanácsot mindkettő ingyen vészen. A tudósító felkereste Ferenczy Gyulát is, aki ezt mondta: „— Oláh Gábor elbocsátásának egyedüli oka az, hogy nem dolgozott. A könyvtártiszti állást kezdő tanárjelöltek számára létesítették. Soha sem gondolt arra senki sem, hogy véglegesíteni kell egyeseket. Oláh Gábort egyszerűen azért kellett elbocsátani, mert három és félévig Cirkvenicán üdült, ez alatt a könyvtár teljesen el volt hanyagolva. A mi azt a vádat illeti, hogy én üldöztem volna: nem igaz. Oláh Gábor jövőjét én igyekeztem megalapozni, mert én vagyok az, a ki őt nyugodtabb állásban szeretném látni. A városi múzeum felügyelő bizottságának ülésén az én indítványomra tették meg azt a javaslatot, hogy a múzeumban egy már meglévő tiszti állás szerveztessék. Ez az állás egyenesen Oláh Gábornak készül. Most kerül majd a közgyűlés elé."

9 Oláh Gábor Naplójában tiltakozik a vádak ellen. Azt írja, hogy tulajdonképpen ő vezette a könyvtárat, ő vetette meg modern kéziratgyűjteményének alapját. Még az évi jelentést is ő készítette Ferenczy Gyula igazgató helyett. „Állását féltette tőlem, s minden eszközzel kész volt eltávolítani." (Érdekes, hogy a versről naplójában már nem beszél!)

10 A sajtócsata tovább folyik. Oláh Gábor a Budapesti Hírlapban és a Debreceni Újságban terjedelmes levelet publikál „Szeretlek Debrecen!" címmel. „Szeretlek — írja a költő, — a viszonzatlan szerelem minden átkával, minden reménytelenségével... Piszkos vagy, szürke vagy, álmos vagy: nembánomság fellege nehezül rajtad; a lelked is olyan lelketlen, hogy megfagy az ember tőle. És mégis szeretlek: mert te vagy a magyarság. Te vagy az én szülővárosom, szegény Debrecen." Hosszú levelét a költő így fejezi be: „Szeretlek Debrecen. Mert te is fogsz még szeretni engemet."

11 Megszólalt még egyszer Ferenczy Gyula is a Debreceni Protestáns Lapban. A sajtócsata eredménytelennek bizonyult, Oláh Gábor elbocsátását a Református Kollégium nem másította meg. A sajtó állásfoglalása alapján a közvélemény Oláh Gábor mellé állt, sokan rokonszenvvel kísérték a költő szomorú kálváriáját, s érdeklődéssel várták a fejleményeket. Debrecen is felemelte szavát Oláh Gábor ügyében. Ülést tartott a Debreceni Reform Társaság, és szenvedélyes kifakadások között tárgyalták a főiskolai állapotokat. Különösen dr. Révi Nándor törvényhatósági bizottsági tag felszólalása volt rendkívül éleshangú. „Népgyűlésen kellene tiltakozni Oláh Gábor esete ellen, hogy ne érhesse vád egész Debrecent. Oláh Gábor tudós ember, de nem akarja bizonyos érdekek szekerét tolni, hát egyszerűen földönfutóvá teszik. Debrecen városa nem azonosíthatja magát ezzel a kultúrbotránnyal. S azok viseljék érte a felelősséget az ország előtt, akik ezt csinálták."

12 De a város másik, hagyományőrző társasága, a Csokonai Kör sem maradt néma. Dr. Kardos Albert, a kör titkára, a Főreáliskola igazgatója így nyilatkozott a Nap munkatársának: „Én mint magánember és mint a Csokonai Kör titkára, mélyen sajnálom, hogy a kollégium és Oláh Gábor között ilyen erőszakosan szakadt meg az összeköttetés. Sajnálom nem csak azért, mert Oláh Gábor írói fejlődése és irodalmi pályája iránt kezdettől fogva a legnagyobb érdeklődéssel és a legbiztatóbb reménnyel voltam, hanem azért is, mert felfogásom szerint olyan erkölcsi testületnek, mint Debrecen városa és a kollégium, kötelességük volna még 630