A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Bakó Endre: Egy fejezet Oláh Gábor életéből

dolt, amely biztosítja megélhetését, de nem túlságosan kötött, lehetőséget ad írói tervei megvalósítására. A könyvtárt találta erre legalkalmasabbnak, s e meggyőződésében később sem ingott meg. Hazatért tehát, s megtudta, hogy a Református Kollégium könyvtárában van egy szabad könyvtárosi állás. Azonnal indult Ferenczy Gyula igazgatóhoz, s néhány nappal később, 1904. november elsején már bent ült a Nagykönyvtárban, mint kezelőkönyvtáros. Az volt a legfőbb vágya, hogy a könyvtárban búvárkodhasson, továbbá, hogy állandósítsák, szilárd anyagi alapot érezzen maga alatt.

4 Az 1906-os tavaszi egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve szerint (dr. Ferenczy Gyula jelentése 101. sz. 2.) a könyvtárban „a rendes munkálatok folytak tovább. Ezeket vezeti a könyvtári első tiszt: Oláh Gábor, ki irodalmi munkássága által is kitűnt, amely körülmény örvendetes tudomásul szolgálhat...." Oláh Gábort munkájának elismerése joggal felbátorította, hogy állandósítását kérje. Az 1908. évi őszi közgyűlés elé dr. Jászi Viktor indítványára azt a javaslatot terjesztették, hogy az egyházkerületi közgyűlés szavazzon meg egy külön szervezendő könyvtárigazgatói állást, amelynek javadalmazása egy gimnáziumi tanáréval volna egyenlő. Ennek azonban az lenne a feltétele, ha dr. Ferenczy Gyula a könyvtárigazgatói tisztségtől más elfoglaltsága miatt visszalépne. Az állásra „Oláh Gábort tétetnék meg." A közgyűlés az indítványt elutasította, mondván: .. . „tekintve, hogy az önállóan szervezendő könyvtárigazgatói állás egyik alkatrésze gyanánt Oláh Gábor jelenlegi 1600 K-s könyvtártiszti fizetése köttetnék le, amely főiskolánkban régi időktől fogva fenn áll s az új berendezés mellett is nélkülözhetetlen lesz: egyházkerületi közgyűlésünk a bemutatott új rendelkezés anyagi feltételeit ezúttal biztosítva nem látja. Egyúttal felhívja a gazdasági tanácsot, hogy főiskolánk buzgó könyvtártisztje, Oláh Gábor részére az 1908/9. iskolai évre 600 koronát, ha a költségvetésben reá fedezettet talál, a könyvtári alapok pénztára terhére utaljon ki." Oláh Gábor nem tudott nyugodtan maradni ebben a bizonytalanságban. Kérvénye odakerült az 1910. évi tavaszi egyházkerületi közgyűlés elé is. (80. sz. J.) A határozat így hangzik:. . . „Oláh Gábor első könyvtártisztnek. . . állandósítására vonatkozólag kelt tanácsi javaslatot igazgató tanácsunk, tekintettel főiskolánk súlyos anyagi viszonyaira, amelyek a tervbe vett új állás szervezését lehetetlenné teszik, napirendről leveendőnek véli." Közben kiszivárgott a hír, hogy a főiskolán kicsinyes torzsalkodások folynak, amelyekből Oláh Gábor egyelőre kivonta magát. Emiatt — naplójában is utal rá — szemrehányások érték. A szekatúrák, nézeteltérések — ezekre később visszatérek — olyan türelmetlenné váltak, hogy Oláh Gábor valósággal belebetegedett. „Dr. Kardos Albert, a Csokonai Kör titkára a megmondhatója, hogy honnan teremtett Oláh Gábornak gyógyköltséget ? Egyszersmind akciót indított, hogy Oláh Gábornak végre is exisztenciát kell teremtenie. Ennek hatására aztán az egyházkerület 1912. évi őszi közgyűlése újra foglalkozott a kérdéssel." Ekkor végre az évek óta húzódó javaslatot az igazgató tanács határozati erőre emelte, tehát felhívta a közös tanári kart és a könyvtárigazgatót, hogy a könyvtártiszti állások végleges betöltéséről gondoskodjanak. Elsősorban Oláh Gábor kerülhetett szóba. Meglepetésre azonban dr. Ferenczy Gyula a közgyűlési határozattal szemben is keresztülvitte, hogy az állást nem töltötték be, sőt az 1913. évi tavaszi közgyűlésen az egyházkerületi elnökséget rávette egy olyan intézkedésre, mely „a főiskola közelálló átalakulására tekin628