A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Telepy Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője

megtöltötte friss élményekkel. A Magyar Nemzeti Galériában őrzött füzetek közül nem egy szinte naplóként szerepelhetne nyári tartózkodásait illetően. Ilyen az a vázlatkönyv, amelyben Mokovica várát megörökítő rajza egyike sok százra tehető hasonló grafikájának.

142 (21. kép) A másikban Csesznek, Bakonybél mellett, Dévény vára is szerepel.

143 (22. kép) Frissen és a látottakhoz hűen ábrázol, fontosak számára a részletek is. A dunai és balatoni részletek ugyancsak nagy egységeket egybefoglaló tájkivágások. Spontanitásról ezeknél nem beszélhetünk, mert előre megfontolt tájkivágás visszaadását határozza el, vázlatai alapján választja ki a leghatásosabb részletet. A hangulati elem nagy szerepet játszik műveiben. Nosztalgia, melankólia keríti hatalmába a nézőt, és akaratlanul Kisfaludy Sándor költeményei csendülnek vissza a békés víztükör, a Balaton-part regényes tájai láttán. A tájkép hangulata a zenéhez hasonló, mivel szavak nélkül is megértjük és a fantáziát korlátozás nélkül, szabadon foglalkoztatja. A táj Telepy képein is átköltve jelentkezik a geografikus hűség mellett. Mindamellett a kép csak akkor tud igazán hatni, ha saját táj élményeinkre emlékeztet. Telepy is, mint romantikus szemléletű társai, Ligeti, Libay, Brodszky, Molnár, Keleti a heroikus tájképfestőkkel szemben fordított módszerrel dolgozik. Míg azok a hatásos részletekből teremtették meg a kompozíciót s egy eszményi — sehol a természetben együttesen meg nem található — tájrészletet komponáltak, ugyanakkor a romantikus tájfestők kiválasztották a számukra leghatásosabb táj együttest s azt ábrázolták. Meghitten, közvetlen természetességgel festette meg Telepy a vízparti tájakat. Szinte csaknem minden esetben szelíd, kék a víztükör, napsugártól fénylenek a futó felhők az égen, és a part hajlatában egy-egy fa, bokor látható. Ilyen többek között a Badacsony, Balatoni táj, és Balaton.

144 (23—24—25. kép) A Balaton festői tájainak hasonló felfogású művésze ebben az időben Brodszky Sándor is. Kilátás a Balatonra c. képe színeiben erőiteljesebb, a viharfelhőkkel mozgalmasabb, mint Telepy tórészletei.

145 Telepy épp olyan vonzódással örökítette meg a Duna egyes szakaszait is, mint a Balaton tájait. A hetvenes évek közepén Pest északi határában, Káposztásmegyeren, Újpest környékén nyaralót építtetett, ahol a család tavasztól őszig tartózkodott. Első ízben 1875-ből találkozunk Újpesti erdőrészlet с képével, mellyel megindítja ezeknek a festményeknek sorát.

146 Elénk tárul a száz év előtti elhagyott part, ahol legfeljebb halászok foglalatoskodnak, vagy a távolban apró hajó, uszály úszik a sima vízen. A Kiscelli Múzeum kiállításán látott színes Káposztásmegyeri táj részletes hűséggel számol be a folyópart és távolban kéklő hegyek általa megfigyelt jellegzetességeiről.

147 (26. kép) A kilencvenes évek elején a Közlekedésügyi Minisztérium megrendelésére sorozatot fest az Al-Duna jellemző részleteiről. A sorozatot azután még egyszer megismétli, mely Klotild főhercegnő tulajdonába került. Jelenleg az egyik képsort a Történeti Képcsarnok őrzi, a másik sorozat a Közlekedési- és Postaügyi Minisztérium tulajdona. Ezek egyike a Kazán-szoros kijárata.

148 (27. kép) A Claude Lorrain-i hagyományok épp ezeken az ábrázolásokon nyilvánvalóak. A nagy mester képeit, rajzait tanulmányozva Telepy igyekezete visszavezethető a tulajdonképpeni előd módszereihez. Az apró Staffage alakok jelentőséget kapnak munkaábrázolásainál. Szénégetők, favágók, bolgárkertészek, halászok, pásztorok foglalatoskodnak gyakran képein s a tímárok munkáját ismerjük meg Vízparti táj с képén.

149 (28. kép) A serényen dolgozó, apró figurák a munka különböző fázisaival ismertetnek meg 58a