A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Telepy Katalin: Telepy Károly, a magyar táj romantikus festője
ábrázolás közül a két kép nagy méretével, arányainak jó megoldásával ouevrejében kiemelkedő helyet foglal el. Feladatának megoldásában valószínűleg nagy segítséget jelentett a lépten-nyomon elérhető és tanulmányozható nagy velencei mesterek számos világhírű alkotása s az Olaszországban működött nazarénusok művészetének ismerete is. Templomokat és oltárképeket tanulmányozott, erre enged következtetni az 1906-os katalógus egyik képe: A Frari templom Velencében. 53 Adataink vannak egyéb vallásos témájú művéről is, így gróf Károlyi Edéné megbízásából is fest oltárképet. 54 A két oltárképet valószínűleg a megrendelő kívánsága szerint eredetileg is a templom két szemben levő falára tervezték. Teljesen egyméretű, formátumú párdarabok. Mindkét képnél a cselekmény érthetősége volt láthatóan a fontos szempont. A biblia szerint időben korábbi jelenet a Bűnbánó Magdolna. Jézus találkozik Magdolnával, aki bűneinek bocsánatát kéri. A kép mondanivalója megnyugtató. A bűneit megbánt Magdolna megkapja a bűnbocsánatot. A hangsúly a két főalak mozdulatán, színbeli megoldásán van. Jézus élő személy itt még, csaknem teljesen háttal áll, arca profilban látható. Kezei beszédesen nyúlnak ki a földig omló, redős drapéria alól, áldó és intő mozdulattal. A háttér az ég kékje, a kezek mögött, ezért kiemelt a mozdulat. Bal oldalon térdel Magdolna s kezeit összekulcsolva tekint Jézusra. Megoldásában, felfogásában a barokk előzményeknek kevés nyoma van. A színek keveretlenek, a piros és kék ismert árnyalatai Magdolna ruháján emlékeztetnek a nazarénusok színeire. Általában az időtlenné merevedett jelenet is rokon a szenvedély nélküli, nazarénus felfogással. Különben a nagy méretű alakok, a kép megoldása is Telepy anatómiai ismeretinek, rajztudásának a müncheni és velencei Akadémiákon nyert csiszoltságának tulajdonítható. (3. kép) A másik kép, Hitetlen Tamás, témájánál fogva is mozgalmasabb. Tamás öröme mellett a halottaiból feltámadt és megjelent Jézus láttán a megrettenés és fájdalom is kifejezésre kell jusson. Jézus bal oldalon áll, teste fehér lepellel borított, jobb oldalán mellrésznél fedetlenül hagyja a sebet, amelyet a római katona ütött mellén. Az ismertetőjel ez, hogy valóban a Megváltó áll Tamás előtt. Jézus kitárja karjait, mintegy hívja tanítványát, érintse sebeit s ne kételkedjék többé. Tamás heves mozdulattal emeli kezét Jézus sebéhez. Teste átlósan feszül a kép középterében. Az ellentét Jézus nyugodt, várakozó mozdulatában s Tamás szenvedélyességében nyilvánul meg. Jézus felé emelt arcán a megdöbbenés, szeretet, a csoda láttán érzett felindulás kellene érződjék, ezzel szemben az arc csupán komolyságot fejez ki. Jézus földöntúli jelenlétét nemcsak a lepelszerű ruha fehérségével emeli ki, de a feje körül a sugárzó fénnyel is. Lehunyt szemmel a halálból és a túlvilágról jött szellemként ábrázolja. Csekély a tájképi háttér, mivel az alakok töltik ki a teret, mindössze a bal oldalon nyúlik be egy fa lombozata a képmezőbe és a háttér a gyengéd felhőzettel borított ég. A ruházatok színeinek ellentéte is — a hófehér és vörös-sötétbarna — a szereplők égi és földi voltát hangsúlyozza ki. Nem a barokk könnyed, libbenő figurái ezek, hanem a biedermeier, polgári szemlélet szerint fogalmazott bibiliai jelenetek. (4. kép) Telepy két festményével bebizonyította, hogy alkalmas lett volna kompozicionális megoldásokra is, azonban érdeklődése a változatos tájak iránt a tájfestészet művelésére ösztönözte. Oeuvre-jének összegyűjtése, művészetének értékelése során tájfestői metódusának vizsgálatánál egyre határozottabban bontakoznak ki azok a hagyományok, melyek Markó Károly művészetéhez vezetnek. Telepy műveiben feltétlen fel kell ismernünk Markó törekvéseinek átvételét, ami a látképszerű ábrázolást, 554
