A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Újváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron

alakítókéban volt eltérés. Ezek fejkendővel bekötötték a fejüket, vállukra szintén valami kendőfélét borítottak. A feleséget alakító legény olykor az inge mögé bedugott rongy csomóval vagy egyébbel a női mellet is imitálta. A halott pedig a penist imitálta az ágyékához fogott kukoricacsővel vagy répával, amelyet időnkint emelgetett a lepedő alatt. Az asszonyt alakító játékos odaborult és egyre mondogatta: „Csak ezt sajnálom. Csak ezt az egy falatot hiányolom." A játék azzal kezdődött, hogy a halottat bevitték a szobába. Egy énekkel vezették be a prédikációt. A pap diktálta soronként, a zenészek pedig énekelték. A lakodalomban résztvevő zenészek tudták, hogy ilyenkor a kezdő és befejező éneket nekik kell énekelni. Ok jól ismerték a játékot, hiszen számtalan lakodalomban résztvettek. így ők a játékba bekapcsolódtak, lényegében résztvettek benne. A pap által diktált szöveget a „Mint a szép híves patakra" kezdetű református egyházi ének (42. zsoltár) dallamára énekelték. A kezdő ének, amikor a halottat behozzák: „ördögök most gyertek elő, Most kaptok egy nagy koncot. Amint tudom rég vártátok Ezt az undok falatot. Vigyétek a pokolba, Bocsássátok kínokra, Ahol örökké kínlódjon, Soha meg ne szabaduljon." Előfordult azonban, hogy kezdő ének nem volt, hanem ezt a szöveget is, a záróénekkel együtt a játék végén énekelték. A halottat két legény vitte be. A szoba közepére helyezték. A jelenlevők körbe helyezkedtek el, a pap a halott fejéhez állt. A tepsit, a kanálost, olykor tőzeget, mint bibliát vagy imádságos könyvet maga elé tartotta és arról „olvasta" a prédikációt. Időnként megfordította, mintha a könyvben lapozna, a fakanállal vagy a bottal ráütött, az nagyot zörrent, dübbent s mondta a prédikáció szövegét tovább. A pap jól imitálta az olvasást, mutatja ezt Tőgyi Károly visszaemlékezése: „Egyszer hallottam, amint két asszony az ajtónál mondta egymásnak: — Olvassa az arról! — No, megnézem! — így, rá a másik. Jött az asszony óvatosan, leguggolva. De én észrevettem. Amikor odaért, hogy megvizsgálja, valóban van-e írva a tepsire, nagyot ütöttem a fakanállal a tepsi hátára; az öregasszony szörnyen megijedt." Játék közben, ha valaki a pap szerepét alakító legényt valamilyen módon akadályozni akarta a prédikációban (meglökte, piszkálta), arra ráütött a fakanállal. A halottat alakító legény prédikáció alatt rándult egyet-egyet. A nézők közül valaki megcsipkedte, megcsavarták az orrát stb. A siratókat pedig, különösen a leányok, asszonyok a keszkenőjük tűjével szurkálták hátulról, többnyire a fenekükbe szúrtak. Volt jajgatás, sikoltozás, nagy nevetés. Valójában játszott mindenki, aki jelen volt. Mielőtt további kérdésekről szólnánk, mutassuk be a pap által elmondott szöveget, melyet Tőgyi Károly cigány-prédikációnak nevezett. Vőfélyeskedése alatt több mint negyven lakodalomban ezt a prédikációt mondta el: „A mi segedelmünk jöjjön a nagy szemű Jupiternek nevében. Aki teremtette, az öreg ülőt a báró szót és annak minden csengő-bongó szerszámait. Te, uram, szép fekete szemű Jupiter, ki lakozol, hozzád járhatatlan szorosságban, és ki vagy a híres cigány seregnek fénylő vezére, ki őket uton-bokron egyaránt vezérled, összeveszejted és ismét megbékélteted. Aphengyele dalabusz. 480