A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Újváry Zoltán: Lakodalmi játékok Konyáron

Ujváry Zoltán Lakodalmi játékok Konyáron Dinekov P. bolgár etnográfus a lakodalmat bizonyos összefüggésben a népi színjátszás egyik alkalmának tartja. Mindazokat a cselekményeket, amelyek a kézfogótól a lakodalmat befejező utolsó mozzanatig tartanak, úgy tekinti, mint egymás mellé illesztett színi jeleneteket, amelyek egymással szoros kapcsolatban állanak, összefüggnek, egymásból következnek s a szokás meghatározott rendjéből, vagy másképpen jelenet sorozatából egy sem maradhat el; az aktust csak akkor tekintik befejezettnek, ha az utolsó mozzanat is a hagyomány által meghatározott elv szerint következik el és annak megfelelően zárul le.

1 A társadalmi élet szokásait kutatók előtt nem szükséges Dinekov P. megállapításának helyességét igazolni. A lakodalom felépítése, egész szertartása valóban a színjátszás egyfajta sajátságos megnyilvánulási formáját képviseli. Természetesen, a lakodalom egyes mozzanatai, jelenetei cél szerint más funkciókat töltenek be, mint általában a dramatikus játékok, amelyek zömükben ma már a mulatást, a szórakozást szolgálják. Nem kétséges, hogy a lakodalomban kötött, hagyományos jelenetek váltják egymást, annak megfelelően, ahogyan a szertartás rendje megkívánja és ezek a jelenetek mintegy előbbre viszik a cselekményt. Amennyire azonban különös hangsúlyt kap a szertartásrendje ezekben a jelenetekben, éppenúgy jelentősége van a megjelenítés formájának, dramatikus mozzanatainak. Hogy a lakodalom mennyire alkalmas az ember játékos kedvének az érvényesítésére, mutatja az is, hogy maga a lakodalom utánzása, a lakodalom megjelenítése a népi színjátékok egyik kedvelt témája a farsangi felvonulások, fonóházi összejövetelek és egyéb közösségi szórakozások alkalmával.

2 A dramatikus mozzanatok, elemek a lakodalomban kitűnően megfigyelhetők. A népi színjátékok kutatójának a naiv színjátszás elemzésére igen jó lehetőséget nyújtanak. A dramatikus elemek vizsgálatát újabban a kutatás nemcsak a lakodalom, a farsang vagy más alkalmak összefüggésében végzi, hanem figyelmét a néphagyomány más területeire is kiterjeszti. így pl. általában a folklórral, a népdalokkal, mesékkel, hősénekekkel stb. kapcsolatban. Ide vonatkozóan fontos eredményekről számoltak be a kutatók 1963-ban a jugoszláviai Cetinben tartott folklór kongresszuson.

3 A néphagyomány teljes területén megnyilvánuló dramatikus elemek igen beható, részletes, aprólékos megfigyelések nyomán tűnnek elő. Az ún. szertartási énekeknél sokkal nehezebb ennek a megfigyelése, mint pl. azokban a szokásokban, amelyeknek a felépítése már önmagában hordozza a színjátszás elemeit. Különösen előtérbe kerülnek a lakodalom egyes jelenetei mellett — mintegy játék a játékban — a lakodalom rendjéhez szervesen hozzá nem tartozó, de gyakran rendkívül fontos betétként jelentkező dramatikus játékok, maskarák, jelenetek, szertartásos táncok. Ezeknek az alföldi lakodalmakban számos típusa, 477