A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Béres András: A furtai hímzés

2. kép Margaretta, bimbósrózsa — kötényminta szélén horgolt csipkével. A Déri Múzeum néprajzi gyűjteményének Furtáról származó legrégebbi darabjai arról tanúskodnak, hogy használata, elterjedése a múlt század közepén mutatja a virágzást. A menyasszony a jegyváltásra nemcsak jegykendőt, de kékfestő anyagra vagy surcvászonra gazdagon hímzett kötényt ajándékozott kedvesének, esküvőre pedig vőlegényi inget készített gazdag fehér hímzéssel. Sajnos mutatóba is alig sikerült egy példányt szerezni,

2 miután a tulajdonosok nehezen váltak meg e kedves daraboktól, halóruhaként sírba vitték magukkal a furtai hímzés legszebb darabjaival. A díszítőelemek a népviseletek háttérbe szorulásával a lakás belső díszítésében jelentkeztek.'' I920 körül egyre inkább terjedt a kézimunkázás, s a díszítményeket asztalterítők, falvédők, törülközők, kézi kendők mintázására használták most már nemcsak fehér, de kék és piros színben. A minták hagyományosan öröklődtek, másolással terjedtek, de egy-egy alkotó kezében a motívumfűzések újszerű variációkat teremtettek. Ha az egyes darabokat vizsgáljuk, megállapítható, hogy időszakonként feltűnik valamelyik jó képességű íróasszony, akinek stílusa, formakészlete uralja az egy bizonyos időszakban készült darabok ornamentikáját.

4 Az íróasszonyok mindennapi munkájuk mellett örömmel vállalnak mások részére előrajzolást, sőt a hímzések megkezdésében és kidolgozásában is segédkeznek, tanácsot adnak.

5 A helyi hagyományok ápolását ma fontos feladatnak tartják Furtán, s ennek érdekében működik a hímzőszakkör,

6 mely a Művelődési Ház keretében szervezetten gondoskodik más területek motívumkincsének megismertetése mellett elsősorban a hazai hímzésminták propagálásáról. Ezért nem ritka ma sem, hogy Furtán a lakások díszítésére furtai hímzéssel készült textíliákat használnak és a díszítőmotívumok készlete a változó ízléshez mérten alakul, s tartósságát a kor ízléséhez alkalmazkodóan biztosítja.

7 424