A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

A polgárházak tárgyalásánál kell megemlékezni egyrészt az emlékezetben többé-kevésbé élő építőanyagkereskedőkről, kőművesekről, másodsorban pedig a böszörményi téglagyárakról. Mindhárom tényező igen nagy jelentőségű Hajdúböszörmény építészete szempontjából. Az emlékezetben leginkább Angyal Zoltán (Zoli úr, Dr. Angyal Zoltán) építőanyag kereskedése él. Apja a múlt század 80-as éveiben alapította kereskedését, amit aztán az első világháború után fia vett át és folytatott. Különösen jó épületfákat árusított. Igen régi üzlet volt a Szathmáry Andrásé. Tűzifával és mésszel kereskedett. Jóféle élesdi meszet is tartott. Azt általában jobb minőségűnek tartották, mint a bükkit. A Kiéinek kereskedéseiről már volt szó. Klein Ferenc régi üzletét özvegye vezette tovább. Az a jelentősége, hogy nagyobb mennyiségben ő kezdett el cementet árusítani Böszörményben, sőt kis cementárugyárat is létesített és kútgyűrűket, csatornacsöveket készített. Felesége a kis üzemet is továbbfolytata. Hasonló volt a Klein Kálmán-féle épületfakereskedés is. Ehhez is járult egy ki cementárugyár. A két világháború között jónevű épületfa- és cementárukereskedő volt Goldstein Herman. A szegénység szívesen vásárolt nála, mert terményért is adta az áruját, azonkívül könnyen hitelezett. Ugyancsak a két világháború között működött Gerő Sámuel kereskedése is a vasútállomás mellett. Főleg meszet és cementet árusított. Nála is és a szomszédságában levő Grünfeld Zsigmondnál oltott mész is volt kapható. Kőműves és kőműves között nagy különbség volt. Az egyszerű kőműves csak a munkát vállalta, az építési vállalkozó pedig az anyagot is adta, ő szerezte be. A Répáczki testvérek, Imre és Lajos, szívesen dolgoztak szegény embereknek is. Mindketten valódi kőművesek voltak, csak a munkájukat adták, másuk nem volt. Ilyen ,,kis kőműves" volt Rácz János is „minden kőmives munkát vállalt." Ellenben Takács Imre építőmester tervszerint dolgozott, nagy vállalata volt s ahogy hirdette „költségvetéseket bármikor szívesen" készített

1

'-. Mellette, mint „számos maradandó művet alkotott" vállalkozót, Kéky Lajost кеЧ megemlítenem. Debrecenben tanult, főleg az ő munkája révén terjedt el Böszörményben a debreceni háztípus. Isza Sándor-га. is sokan emlékeznek, ahogy magamagát hirdette „új épületek tervezését, régiek átalakítását szakszerűen készíti". A téglagyárak azért jelentősek Hajdúböszörmény építészetében, mert lehetővé tették a nagykirerjedésfi város utcáinak járdásítása mellett, hogy a polgárházakon túl a parasztházak egyrészénél is elterjedjen az egészségesebb, hosszabb ideig tartó tégla használata. Az Első Hajdúböszörményi Tégla- és Cserépgyár Részvénytársaságot a már említett Takács Imre építési vállalkozó létesítette 1880-ban. Telephelye a dorogi országút mellett volt, ma is téglagyár. A mindenféle téglákon (cser-, vas-, kúttégla) kívül nagymennyiségű tetőcserepet is gyártott. Ezzel pedig a kevésbé tűzveszélyes cserépfedés elterjedését segítették elő. Jelentős vállalkozás volt 1933-ban a Fazekas Sándor-féle téglagyár létesítése is. Évi termelése 6 — 700 000 db tégla volt, de a szükségletnek megfelelően kétszer ennyit is tudott készíteni. A téglagyárak hatására számos kis téglavető-égető és cserépvető keletkezett. Ezek főleg a nyugati részen helyezkedtek el. A polgárházakat teljes egészükben mesteremberek építették a múltban is és a jelenben méginkább. Munkájuk alapja a tervrajz volt, amit nagyobb építkezéseknél a hatóság is jobban megkövetelt. A tervezőktől való eltérés, azok módosítása azonban elég gyakori volt. Ennek megfelelően a velük kapcsolatos szokások, hiedelmek szegényebbek, mint a parasztházaknál. A fundamentumokba általánosan szokás fémpénzeket berakni.*

5 A mesterek szokása a „boktérázás", azaz amikor a tetőszerkezet is fennáll a házon egy zöld, élőágat színes krepp-papírcsíkokkal feldíszítenek és a tetőzet legmagasabb pontjára kitűznek, felerősítenek. A bokréta mindaddig ottmarad, amíg a tető el nem készül. Bokrétázáskor az építő mestert, munkatársait illik megvendégelni. Ennek a megvendégelésnek hagyományos ételei nem alakultak ki. Lényeges része a bor, építtető és építő kölcsönösen ielköszöntik egymást és kifejezik jókívánságaikat az épülő házzal, a majd bennlakókkal kapcsolatosan. A polgárházaknál a ház birtokbavétele nagyobb jelentőségű, mint a parasztházak esetében. Sokvendéges, nagy lakomát csapnak. A görök katolikusok meg is szenteltetik az új házat. A polgárházak építésénél a mesterembereknek nyújtott munkaerő segítség sem az építtetőtől telik ki, hanem az erre a célra fogadott napszámosokból vagy olyanokból alakul, akik ezzel dolgozzák le az építtetőtől kapott terményt, állandó munkaalkalmat vagy egyéb juttatást. Különben a polgárházakkal kapcsolatos jogi felfogás és gyakorlat is más, mint a parasztházaknál ismertetett. Mindenek előtt differenciáltabb a jogi felfogás és ennek megfelelően a gyakorlat is. 406