A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése
„A felállított ház" tovább építésének következő lépése a mennyezet — plafon csinálás. Böszörményben a sok nád és az erdőkben található sok vessző, husáng miatt igen elterjedt az úgynevezett „nád padlás". Ezt néha vesszőből is csinálták. A lényege az, hogy padlásgerendákra keresztbe nádkévéket vagy vessző nyalábokat fektettek és ezeket mind felül, mind alul betapasztották. Az ilyen mennyezet sok gondot okozott, munkát adott, mert nagy súlyt nem bírt el, „mozgott" s ezáltal a mennyezet könnyen megrepedezett, lehullott. Ezért is, meg a „mód miatt" is, minden fajta technikával épült böszörményi háznál régtől fogva alkalmazzák a deszkamennyezetet. A deszkamennyezetnél fontos szerep jutott a mestergerendának is, mert nem felül, a padláson vezették, hanem alul az épület belsejében. A közte és a plafondeszkák közötti hézagokat különböző tárgyak tárolására használták ki. Érdekesen utalt erre a már idézett Varga Geiza is, írván hogy „a szoba tetőzetét képező mestergerendán katonai rendben van felrakva a háztartáshoz szükséges szappan készlet, koczka alakba felvagdalva; a hajdú városok lakházaiban kevésben hiányzik a mestergerendán a rozsdásodó kard és a rövid egy csövű karabély" 24 . Ugyanolyan ez, mint a Déri Múzeum állandó kiállításában is szereplő debreceni civis ház menyezete. Hasonlóak leírásával találkozunk. Ecsedi Istvánnak a debreceni népi építkezésről szóló munkájában 25 . A mennyezetet, akár tapasztott, akár deszkás mindig megkülönböztetett módon tartják tisztán. A tapasztott mennyezetet az évenként kétszeri meszelésen kívül is kimeszelték, igazították, ha kellett; a deszka mennyezetet pedig lesúrolták, ha festetlen volt; ha pedig festett volt, akkor sűrűn újrafestették, olajozták. A mennyezethez hasonlóan nagy gondot fordítottak a ház aljának „földjének" elkészítésére és gondozására is. A házak többsége — még manapság is és a jobb módúaknái is — földes. Csak a legutóbbi években indult meg erőteljesen a régebbi földes házak konyháinak felkövezése, szobáinak felpadlózása. Az új házak közül ennek ellenére rna is sok földesnek készül, bár inkább ideiglenesen azzal a célkitűzéssel, hogy idővel „felpadolják". A ház földje aprólékos munkával készül. A majdnem kész házból kiásnak egy ásónyomot és helyébe sárga agyagföldet hordanak. Egy-egy házhoz egy-két szekérrel kell belőle. Ezt leginkább a Varjas gödrökből hordták és részben hordják még ma is. Arra vigyáztak, hogy a hordott sárga agyagot ne mindet használják el. A maradékot a kút mellé rakták és ott őrizték kupacban arra tartogatva, hogy pótolni kell majd a felkopott ház földjét vagy arra is gondolva, hogy felhígítva, vízzel jól felöntve és eldolgozva, lóganéval elkeverve mázoláshoz használják. A házba behordott agyagot gondosan elteregetik, majd lapáttal ellapítják, meglapogatják és azután alaposan ledöngölik. A ledöngölés után egy deszkadarabbal simára egyengetik. Az egyengetés után következik a belső falak meszelése. Az új falakat legalább háromszor meszelik. Mégpedig az első meszelés sűrű meszű, a mészbe vízzel felhígított agyagot is kevernek. A második meszelés már valamivel hígabb mésszel történik, a harmadik pedig egészen híg és csak a „színét adja meg" már a falaknak, amennyiben kifehéríti a sötétebb részeket, egyenletessé teszi a korábbi meszeléseket. A meszelés után következik a ház földjének második elegyengetése a már említett deszkadarabbal és ezt követi a ház földjének felmázolása a már ugyancsak említett agyaghígítással. Az első mázolás sűrűbb agyaggal történik és ha nem sikerül egyenletesre, hanem foltos marad, akkor még egyszer felmázolják. A mázolást, meszelést két-három napig száradni hagyják és csak azután költöznek be a házba. 389
