A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Dankó Imre: Hajdúböszörmény népi építkezése

Hajdúböszörmény népi építkezésének vizsgálatát azért választottam, mert Böszörmény jelentős, nagy hely; olyan település, amely sajátos viszonyai következtében hatással volt és van a jelenben is környezetére, többek között építkezési tekintetben is. Osi település, története a XII—

XIII. századba nyúlik vissza, a XIV. századtól kezdődően pedig már számos okmány és más természetű írásos adat is szól történetéről.

2 A XVI. század elején már oppidumként emlegetik s bár erősen megfogyatkozik a török háborúk idején, egészen el nem pusztul, a hajdúk itteni letelepítése, 1609-ben, némi lakosságot talált.

:i A letelepülő hajdúk az itt talált csekélyszámú lakosságot magukkal egyenlőnek tekintették és hallgatólagosan részeltették a kapott kiváltságokban. Már a leszálláskor is Böszörmény volt a legnagyobb hajdútelep. Nagyságát mindmáig meg tudta tartani. Ebből következett, hogy a hajdúvárosok kerületté való szervezkedésekor Böszörmény lett a „distriktuális székhely".

4 Ez a központjelleg erősen rányomta a városra a bélyegét. Különösen a XIX. század közepe óta tudatos városrendezési, városiasítási törekvéseknek lehetünk tanúi.

5 Ezen a téren az sem hagyható figyelmen kívül, hogy Böszörmény életére minden tekintetben nagy hatással volt Debrecen. Ezt nem csak a közelség magyarázza, hanem a sok tekintetben azonos vagy rokon gazdasági-társadalmi fejlődés is. Az állattartó, kevésbé földművelő „törzsökös hajdú" lakosság nagyjából azonos vagyoni szintjét és ezáltal kialakult gazdasági egyensúlyát a XVIII. század folyamán a betelepülők és kisebb számban a hajdú jogokban más okok miatt nem részesülők megbontották. Egyre növekvő föld-, sőt háznélküli réteg alakult ki. Századunkra Hajdúböszörmény paraszti társadalma igen élesen differenciálódott; a kisszámú nagygazda mellett sok középparasztot találunk, de ezek száma is elenyészően kevés volt a kis- és törpebirtokosoké és méginkább a földnélkülieké mellett. Egyetlen hajdúvárosban sem volt olyan éles a paraszti gazdasági-társadalmi ellentét, mint itt, ami természetesen az építkezés területén is nyomokat hagyott. Az egyenlőtlen fejlődés, a fáziskülönbség a népi építkezés területén egyetlen hajdútelepen sem annyira szembetűnő, mint Böszörményben. A legújabb időket tekintve pedig azt állapíthatjuk meg, hogy ismét erőteljesen folyik a tudatos városiasítás. Ennek azonban a régebbi akadályok mellett újabbak is nehezítik a kibontakozását; például a közművesítésbe igen nehéz bekapcsolni a város köré települt proletár telepeket, kerteket (Édenkert, Nadrágoskert, Vénkert stb.) a nagy távolságok, a kiterjedtség miatt. Sok új építkezés történik s ezek tekintélyes része új formákat honosít meg, de nagyszámú a régi típusú új ház is, építőanyag, technika tekintetében pedig alig van változás. Hajdúböszörmény gazdasági-, társadalmi-, történelmi-, kulturális- és mindebből következően néprajzi jelentőségét a fentebb említetteknek megfelelően már régen sokan felismerték. Sok kiváló kutató figyelme fordult feléje és több feldolgozásból meglehetősen jól ismerjük sajátságait. Most ahelyett, hogy a hajdúböszörményi helytörténeti-néprajzi kutatásokat-feldolgozásokat ismertetném, csak arra a pár legfontosabb kutatóra és munkára utalok, amelyek tárgya Hajdúböszörmény népi építkezése szempontjából elengedhetetlenek. Györffy Istvánt kell elsőnek említenem, aki főleg településileg vizsgálta Hajdúböszörményt és települési formáját a kéttelkes, úgynevezett kertes település egyik magyarországi példájaként mutatta be.

6 Balogh István a város földhasználatát kutatta és fényt derített a korábban csak részleteiben ismert hajdúföldközösségre.

7 A századfordulóra valamelyest háttérbeszorult, de mindmáig igen fontos állattartással, pásztorkodással többen is foglalkoztak, de ezen a kutatási területen számottevő feldolgozás nem született, a gyűjtések java része meg sem jelent, hanem adattári 368