A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

G. Kapusi Erzsébet: Politikai harcok Debrecenben 1944–1949

csalódást éreznek a választási eredmények láttán és bizonygatták, hogy a Kommunista Párt eszközeiben nem válogatva szerezte a szavazatait. Az említett cikk elején: „Értsék meg hát a kommunista barátaink, legalább azok, akik közülük valóban barátainknak nevezhetünk, hogy mi nem akarunk egy tapodtat sem jobbra lépni." A továbbiakban azonban már így folytatják a Kommunista Pártot hibáztatva az egység lazulásáért: ,,De értsék meg azt is, hogy a legprimitívebb verekedés, csetepaté alapvető gyakorlata szerint is mindenki kénytelen ellenkező irányban hátrálni, mint ahonnan a legerősebb, a legfájóbb és sokszor a legváratlanabb ütéseket kapja." Ez már fenyegetőbben hangzott. Különösen az utolsó mondat: „Ne taszigáljanak olyan előszeretettel jobbfelé bennünket". Ezzel a Kommunista Pártra hárítják a felelősséget a megromlott viszonyokért és jobboldali orientációjukért. Ugyanazon a napon a Néplapban is vezércikk jelent meg: „Testvéri szóval" címmel. Őszinte elvtársi szeretettel fordultak a szociáldemokraták felé és kérték, hogy fontolják meg cselekedeteiket. A választási vereség miatti elkeseredés nem a hibák tetőzését, hanem a hibák hideg fejjel való felderítését és megváltoztatását követelik meg. Megemlítette a cikk, hogy egyesek arról beszélnek, hogy a kormánypárti építő politika nem népszerű Debrecenben. Ezért Szociáldemokrata Pártnak jobb lenne ellenzékbe menni. Bár a következő napokban a két párt közötti tárgyalások megkezdődtek, s közös programot is adtak ki a harc azonban nem csitult el. November 17-én a Tiszántúli Népszava tudósítást közöl a debreceni összevont szociáldemokrata pártnapról, amelyek Szamai Lajos országgyűlési képviselő volt a szónok. A leghatározottabban kijelentjük — mondotta, hogy egyesülés nem lesz, mert a tömegek akarata ellenére nem is lehet. Az SZDP volt, van és lesz. A harc egyre élesebbé vált a következő hónapokban. A Néplap december 19-i számában megjelent: „Nem tűrhetjük az egységbontást" című vezércikk azzal foglalkozott, hogy a Szociáldemokrata Párt debreceni vezetőségének több tagja akadályozza a munkáspártok egységét, agitálnak a kommunista párt ellen, s gyalázzák azt. Ugyancsak a Néplap december 14-i számában belső cikk foglalkozott a Kommunista Pártot gyalázó, egység akadályozó debreceni szociáldemokrata vezetőkkel. 1947 végére a Szociáldemokrata Pártban megerősödött a baloldal. A baloldali szociáldemokraták a Kommunista Párt segítségével saját tapasztalataik útján győződhettek meg a jobboldal elleni harc szükségességéről. 1947 végén — 1948 elején a lezajlott vezetőségválasztásokat arra használták fel, a baloldaliak, hogy ahol csak lehetséges volt, menesztették a legkompromitáltabb vezetőket. 1947. december 24-én a két munkáspárt közös aktíva ülést tartott ezen az aktívaülésen — amelyről beszámol a Néplap december 25-i száma — határozati javaslatot fogadtak el a jobboldali egységbontók eltávolítására. 1948-ban a február 15-i vasárnapi számában a Tiszántúli Népszava arról a nagyaktíva ülésről írt, amelyet az SZDP debreceni központjában tartottak. Ezek az ülésen résztvettek a debreceni üzemek szociáldemokrata munkásai, akik örömmel vették tudomásul, hogy új párttitkárság kezdte meg munkáját Szociáldemokrata Párt debreceni szervezetében. A szónokok kijelentették, hogy a debreceni munkások nem jobboldaliak, s azt is, hogy okos, harcos Szociáldemokrata Pártra van szükségük. Az aktívaülés határozati javaslatot fogadott el, ebben követelte az országos politikai és gazdasági élet vezető pontjainak a felülvizsgálatát, valamint azt, hogy a demokrácia ellenes, korrupt elemeket távolítsák el. Debrecenben is hívják vissza funkciójukból azokat, akik közreműködésükkel a párt tekintélyét aláásták. Végül az aktíva 361