A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

M. Nepper Ibolya: Szkíta kori leletek a Déri Múzeumból (Adatközlés)

(I. és II. tábla 5.). A 6. csüngő, amelynek ugyancsak megvannak a kúpformájú kiemelkedései e csoportba látszik tartozni, de két függesztő átfúrásával sorozatában egyedül áll (III. és IV. tábla 1.). A középátfúrásnak a hossztengelyhez viszonyított helyzetében az 1—4. és 6. leletek egységet képeznek (I. és II. tábla 1—5.). A 5. függő nagyméretű áttörése a hencidai kincsben egyedülálló jelenség (I. és II. tábla 5.). A függesztő tagok alakja változatos. Egyszerű, lekerekített sarkú négyszög formát a 3. és 4. leleteken találunk (I. és II. tábla 3., 4.), míg a többieknek változatos formái az együttesen belül párhuzamok nélkül állnak. A korongos csüngők készítésmódját az egyes darabokon látható nyomok alapján viszonylag könnyen rekonstruálhatjuk. Feltehetően nagyobb, vékony aranylemezből vágták ki ezeket. A vágási felület visszahajló keskeny pereme jól látható s éppen ennek, valamint a kiemelkedő kúpocskák pozitív és negatív oldalainak alapján különíthetjük el az elő- és hátlapokat (pl. I. tábla 2., II. tábla 2.). Feltűnő az 1. sz. nagyméretű csüngő hátlapján lévő két kis köralakú beütés, amely talán elhibázott technikai fogás nyomát jelenti, de mester-, vagy tulaj donjegyként is felfogható (II. tábla 1.). <•» A korongalakú függők készítése és kidolgozása az előző csoport anyagához viszonyítva jóval több egymás közti egyezést mutat. Alakjuk egyetlen esetben sem pontos kör: enyhén megnyúlt, ovaloid formát mutatnak. Az enyhén csúcsosodó, „felső" részen található minden esetben a felfüggesztés, vagy varrás céljait szolgáló átfúrás. Ezek párosak. A tárgyak és a függesztő lyukak készítése az előző csoportnál észleltekkel azonosnak tekinthető, s így lehet itt is elő- és hátlapról beszélni (III. tábla 2—7. IV. tábla 2—7.). Megjegyzendő, hogy jónéhány tárgy függesztő lyukainak alsó részén látható a rögzítő zsinór, vagy fonal által okozott koptatás. A hencidai kincslelet tehát, ha az egyes tárgyak részleteiben eltérések mutathatók is ki, tipológiai szempontból egységesnek tartható. A két alaptípus egyenlő megoszlása éppúgy lehet véletlen, mint szándékosság eredménye. Erre a kérdésre, az együttes funkciójának megállapítására tett kísérletünk során, dolgozatunk végén visszatérünk. Mindenek előtt azonban meg kell vizsgálnunk azokat a hazai és külföldi leletegyütteseket, amelyekben hasonló tárgyak jelenlétéről tájékoztat a szakirodalom. A vizsgálatokat jelentős mértékben megkönnyíti az a körülmény, hogy a közelmúltban Patay P. tollából két tanulmány jelent meg a hasonló aranyleletekről.

2 Tudomásunk szerint a leletek, elsősorban a sírból előkerült tárgyak száma azóta szaporodott, de közlésükre még nem került sor.

3 A hivatkozott dolgozatok ismeretében felmentve érezzük magunkat valamennyi lelet újra történő felsorolásának kötelezettsége alól. Ezeknek ismeretében a korongos csüngőkkel és a lemezkorongokkal kapcsolatos főbb kérdéseket az alábbiakban foglalhatjuk össze: 1. a két ékszertípus a Kárpátmedence rézkorában jelent meg és terjedt el. 2. Az aranylemez korongok és a karikás, illetve korongos csüngők prototípusai a tiszapolgári kultúra leletanyagában is megtalálhatók, de széleskörű elterjedésük a bodrogkeresztúri kultúra (=csoport

4

) idejére keltezhető. A tiszapolgári műveltségből a Tibava (Szlovákia) mellett feltárt temető anyagából ismerünk idetartozó leleteket.

5 3. Eddigi ismereteink szerint ezek a tárgyak zömmel sírokból kerültek elő, ahol vagy a csontvázak mellén,

6 vagypedig — párosával — a halántékon voltak.

7 Csupán két esetben — Hatvan—Újtelep és Marosvásárhely

8 — lehet egyedi darabokról beszélni. Itt azonban a lelőkörülmények ismeretlenek, illetve a hitele36