A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

G. Kapusi Erzsébet: Politikai harcok Debrecenben 1944–1949

Bizottságnak számos esetében kellett hallgatnia szavát az igazoltatási eljárások kérdésében. Így többek között Béldi Alajos horthysta vezérezredesnek igazoltatásával kapcsolatban. Béldi Alajost, az igazoló bizottság nyugdíjazással igazolt. Béldi Alajos felháborító igazolása ellen a debreceni Nemzeti Bizottság felemelte a szavát, Béldyt a rendőrség letartóztatta, majd később népbíróság előtt felelt tetteiért. A Néplap írja ezzel kapcsolatban 1945. február 17-i számában: „Ha a debreceni Nemzeti Bizottság nem verte volna félre a harangot, ha a debreceni rendőrség nem cselekedett volna, akkor Béldy Alajos, a magyar ifjúság megrontója, háborús bűnös és német bérenc ma is szabad ember lenne, vezérezredesi nyugdíjjal a zsebében." Nagy Ferenc is felemelte szavát a reakció védelmében. A Debrecen augusztus 14-i számában tudósítást közöl Nagy Ferencnek a debreceni nagygyűlésen elmondott beszédéről. Nagy Ferencnek különösen érdekesek a megállapításai a reakcióval kapcsolatban. Szerinte határvonalat kell vonni reakciós és reakciós között. Vannak ártalmas reakciósok, akik ellen harcolni kell, ő is elítéli őket, vannak azonban közömbös reakciósok. Ezek ellen nem kell harcolni. Ebben az időszakban, amikor a közélet megtisztítása volt soron, ilyen nyilatkozat felelős politikus szájából igen ártalmas volt és semmiképpen nem szolgálta a koalícióban történt megállapodások sikeres végrehajtását. Bihari Nagy Lajos a kisgazdapárt egyik vezetője Biharnagybajomban július 1-én még ennél tovább ment. Nyíltan rágalmazta, mocskolta a kommunista pártot. Ha Gerő Ernő azt mondja: arccal a vasút felé, — ő éppen azért mert a kommunisták mondják — azt válaszolja: háttal a vasút felé! Beszédében odáig ment, hogy a gyűlés résztvevőinek azt mondta: nem ad ezeknek (már mint a kommunistáknak) kenyeret. A Néplap július 11-i számában reagál a nagygyűlésen eleimondottakra: rámutat arra, hogy a kisgazda vezetőség egy része a reakció irányába halad, veszélyezteti ezzel az ország újjáépítését, a demokratikus együttműködést. Javasolja a cikk a kisgazdapártnak, hogy söpörje ki magából a reakciót. Hivatkozik a cikk Tildy Zoltánra, aki azt mondotta, hogy saját pártjukban sem fedezik a reakció megnyilvánulását. Az 1945. szeptember 14-i számban a Néplap „Meddig még ?" vezércikkben arra mutat rá, hogy a kisgazda sajtó — ez áll éppen úgy a fővárosira, mint a debrecenire — burkoltan, nyíltan, reakciós támadásokat intéz a demokrácia legfontosabb tényezői a munkáspártok, a tisztogató szervek, az újjáépítés és a rendőrség ellen. A kisgazdapárt jobbszárnya eltér a Tildy-féle irányvonaltól. Az 1945-ös választásokra készülődve még inkább megélénkült a politikai helyzet Debrecenben is. A Néplap október 30-i számában tudósítást közöl a debreceni ifjúság nagy tüntetéséről a kommunista párt mellett. A november 3-i számban tiltakozik Mindszenthi József hercegprímás pásztorlevele ellen, amelyet minden templomban felolvastak, s amely illetéktelen és példátlan beavatkozás a napi politikába és a választások menetébe. Ugyanebben a számban a reakció újabb ténykedéséről számol be. „Elvtársak ne vonuljatok be" címmel Vörös János honvédelmi miniszter ténykedéséről ad számot. Vörös János Ígérete ellenére egyre másra hívatta be katonának az MKP.-funkcionáriusokat, hogy ezáltal is csökkentsék a kommunista szavazatokat. A Tiszántúlon is működött a behívásos rendszer. Az 1945-ös választás jelentős kisgazdapárti sikereket hozott, azonban az eredmények azt is bizonyították, hogy a Kommunista Pártnak, amely először lépett fel legális formában a választásokon 25 esztendő óta, hatalmas tömegei vannak éppen és elsősorban a munkásság és dolgozó parasztság körében. 349