A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1849-ben

nép, és a muszka szombaton visszavonult." (71. sz. 1849. júl. 26.) Az Alföldi Hírlap is buzdításra használja fel a megszállás retrospektív értékelését: „Afergeteg, melly óriás erővel rohanja meg a rengeteg erdőket, egyes fák lombjait elszaggathatja, egyes fákat tőből kitekerhet; de azért az erdő, ha elült a fergeteg még díszesebben virul fel, s a letépett galyak helyett újabbakat hajt. így van a nemzetekkel is. Mind addig, míg a nemzet akarata törhetetlen: független lenni, nincs zsarnok aki legyőzze; azért félre a csüggedéssel. Fegyverre!!" (72. sz. 1849. júl. 29.) A vidék problémáiról a levelezők írásaiból értesülünk. Az Alföldi Hírlap közkedveltségét igazolja az a sok kérdés, probléma, amivel az újság szerkesztőségéhez fordulnak. A hajdúhadháziak a jún. 6-i országos böjt alkalmával megtakarított összeget az Alföldi Hírlapnak küldik be illetékes helyre való továbbítás céljából. Az Alföldi Hírlap hasábjain keresik megtépázott becsületük igazolását a nagybányai minoriták. A szatmári újoncozásnál elkövetett visszaélésekről az Alföldi Hírlapot tájékoztatja a levelező. Az események egyre szűkebb térre való szorulása folytán a vidék problémái azonban mindinkább háttérbe szorulnak. Annál inkább előtérbe kerülnek azonban azok a problémák, amelyek Debrecen város életével kapcsolatosak. Az Alföldi Hírlap továbbra is kifogásolja, hogy nem készítik elő eléggé a városi közgyűlés elé kerülő tárgyakat: „Egy éve, hogy a közgyűlés a képviselet alapján alakult, és mégis a régi slendriában tengődünk". (59. sz. 1849. jún. 10.) Amikor aztán a vész közeleg, elhalkul a bíráló hang, s „a tanács teljhatalommal ruháztatott fel, e város érdekében a haza javára intézkedni". (68. sz. 1849. júl. 1.) Ezt a megbízatást a tanács nagyon komolyan veszi, a nemzetőröket készenlétbe helyezi, a város lakosságát a felsőbbeknek való engedelmességre szólítja fel. A júl. 22-i közgyűlés tárgyát a táborba indítandó nemzetőrökkel kapcsolatos rendelkezések alkotják. Ennek a közgyűlésnek egyébként még az volt az érdekessége, hogy Korponay ezredesnek Ábrahám őrnagyhoz intézett német levelét németül olvasták fel. A lap megjegyzi: „Hiába! nem volt idő előre magyarra fordítani, mert mi most felkelő nép vagyunk!!!" (70. sz. 1849. júl 24.) A júl. 28-i közgyűlésen a polgármester jelenti, hogy nagyobb magyar sereg fog a városban tartózkodni, s felkéri a polgárságot, legyen az elöljáróság segítségére. Ugyanekkor ígéri, hogy a városi vezetőség akaratán és buzgalmán semmi sem fog múlni. Hosszú idő óta most hangzik el először dicséret az Alföldi Hírlap részéről: „így kell t. polgármester úr! erélyesség és elszánt akarat, minden megy." (73. sz. 1849. júl. 31.) A város képe nagy változáson ment keresztül. A laptudósító szerint: „Egy pár nap múlva teljesen visszanyeri Debreczen régi hallgatag alakját, s már szinte teljesen kihaltnak látszik előbbi zsibongó életéhez képest." (57. sz. 1849. jún. 5.) Pedig az eltelt öt hónap alatt Debrecen nagyon divatba jött. Erről éppen az Alföldi Hírlap tudósít: „. . . a külföld telve van Debreczenből anekdotákkal, táj és allegóriái festményekkel". Eddig alig tudtak erről a magyar városról valamit, legfeljebb annyit, „hogy itt van a világ egyik nagy faluja... hol évenkint 11 millió makra-pipát készítenek; igen sok kolbászt esznek; szappant főznek, nyáron szomjan halnak; a vizet pénzen adják, igen nagy dinnyék teremnek, ősszel az utczákon, mint a velenczei lagúnákon, csolnakon is lehet járni, stb." (61. sz. 1849. jún. 14.) S éppen akkor, amikor Debrecen felé fordult az ország, sőt a világ figyelme, egyszerre mindennek végeszakadt. A szabadságharc fővárosából egyszerű vidéki város lett megint. Részt vesz ugyan az országos mozgalmakban, de jóval szerényebb keretek közt. Megünnepli pl. az 1849. jún. 6-ára elrendelt országos böjtöt, de az Alföldi Hírlap külön véleményt jelent be a megünnepléssel 22* 339