A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1849-ben

Gábor folyamodványát, aki a közlegelőből 22 000 négyszögölet kér a várostól cserépgyár építésére. Az Alföldi Hírlap a kérés teljesítése mellett van: „Mi úgy hisszük: még igen nagy földterület van a város közelében, a mi most nem más, mint szemétdomb, kerékvágás, mocsár és sertésektől feldúrt haszontalan s kietlen pusztaság, mellyet ha egyesek közt akár gyártelepeknek, akár majoroknak és kerteknek kiosztanának, nem csak végtelenül több haszna volna a városi lakosságnak belőlük, hanem az által a város területe sokkal díszesebbé, levegője tisztábbá, egészségesebbé változnék át." Felhozza a Nagyerdő példáját, mely csupa homokdomb volt, most pedig „...díszes és hasznos kertek virulnak rajta". (47. sz. 1849. máj. 13.) Mindamellett a kérdésben határozat nem született. Amint látjuk az Alföldi Hírlap a városi közgyűléseket, az ott felmerülő problémák tárgyalását állandóan figyelemmel kísérte, állásfoglalásával, megjegyzéseivel, időnkint ellenzéki magatartásával, bírálataival a kérdések megoldását igyekezett előmozdítani, s erre irányuló fáradozásai gyakran sikerrel jártak. Lényeges törekvése volt az Alföldi Hírlapnak az, hogy olvasóinak a figyelmét a nagy feladatok teljesítésére felhívja, lelkesedését fokozza. Ennek az agitatív szerepnek az ellátására különös alkalmat szolgáltattak a népgyűlések, a politikai eseményekkel kapcsolatos tömegmegnyilvánulások és egyéb társadalmi események. Az első megnyilatkozások Kossuth Debrecenbe érkezésével kapcsolatban történtek. Kossuth, mint ismeretes, meghűlése miatt, csak jan. 7-én délben érkezett városunkban. „A szabadságtéren [a mai városi tanácsháza előtt] — daczára a dermesztő hidegnek, s a többször meghiúsult várakozásnak — roppant néptömeg örömteli éljenzései között fogadtatott." A rögtönzött ünnepély szónokai Molnár Péter „helybeli népész és kisprépost", Szoboszlai Pap István superintendens és Péli Nagy Gábor, a Hajdúkerület főkapitánya voltak. Az üdvözlésekre Kossuth válaszolt. A lap leírása szerint „a lelkes válasz szavai között megható vala azon szent komolysággal tett hazafiúi nyilatkozat, miszerint az üdvözlött férfiú mindaddig el nem hagyandja Debreczent, mígnem ennek kebelében vagy végét életének vagy a hazát megmentve találandja." E szavak nem tévesztették el hatásukat, a lap tudósítása szerint „olvadásba jöttek a hallgatóknak kebleik; a közérzelem közéijenhangokban ömlött ki." (3. sz. 1849. jan. 10.) Hasonlóképpen nagy hatása volt Kossuth jan. 8-i beszédének, amelyet a városházával szemben levő Szilágyi-ház erkélyéről mondott. Az éppen hetivásár alkalmával elhangzott beszéd hatásáról az Alföldi Hírlap a következőket jegyzi fel: „Megoltalmazzuk! Megmentjük mi a szabadságot! Fölkelünk, rohanunk az ellenségre mindnyájan, mindnyájan! — s megsemmisítjük a czudarokat —, kiáltott a nép — a lelkesedés örömhangján" . . .„A nép az áldázkodás és az átok szavaiban oszlott szét; áldá Kossuthot, átkozta az ellenséget. E napnál nagyobb ünnepe nem volt Debreczennek". (3. sz. 1849. jan. 10.) A legközelebbi népgyűlést Bardócz János hívta össze jan. 14-ére a kath. templomba. Azonban Molnár Péter prépost nem bocsátotta rendelkezésre a templomot. Ez alkalmat ad az Alföldi Hírlapnak arra, hogy megjegyzéseket fűzzön a papság magatartásához: „A haza megvárta volna a cath. fő- és alpapságtól, hogy többet és mindent tegyen, mit tehet, a nemzet lét és nemlétharczának küzdelmeiben, és ezen infulatus, veresövess aranykeresztes urak, mit tettek ? igen keveset, vagy semmit —, s ha történt is valami a clérus részéről csak egy-két fő és néhány alrendű pap tette azt." (5. sz. 1849. jan. 17.) Jan. 15-én „a szabadságtéren roppant mennyiségben" sereglett össze Debrecen lakossága. Ezen a népgyűlésen Hatvani Imre, Vasvári Pál, Horarik János és 333