A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1849-ben

Súlyos terhet jelentettek a város lakosságára nézve a katonai beszállásolások, de még rosszabb volt ezeknek az egyenlőtlen elosztása. Az Alföldi Hírlap szívesen képviseli a méltánytalanságot szenvedők ügyét, pl. szóvá teszi a beszállásolást Tóth Sámuel hét gyermekes katona családjánál, aki harmadmagával áll a haza szolgálatában. Ugyanekkor türelemre inti a hasonló helyzetben levő polgártársakat. A beszállásolás egyébként kenyérrel és húsétellel való ellátást is jelentett. Nem csoda aztán, hogy ez ügyben kormányrendelet kibocsátására volt később szükség. A város vezetősége csak akkor láthatta el meggyarapodott feladatait, ha a városi vezetőség, a városi tanács a helyzet magaslatán áll, s irányító szerepét a nagyszerű célokhoz szabva látja el. Az Alföldi Hírlap szerkesztői éberen őrködnek, hogy ez így is legyen. Többek közt szinte pontokba foglalva figyelmeztetik a város vezetőségét arra, hogy a várost s ezúttal szinte az ország egyetemességét érdeklő kérdésekben a városi közgyűlés alkotmányos módon tanácskozzék. A közgyűlés ügyrendjével kapcsolatosan az 1849. febr. 13-i ülés után felszólítja a polgármestert, hogy az előterjesztendő tárgyakat jobban készíttesse elő, a tárgyalásoknál tartson rendet, s végül ne feledkezzék meg a határozat kimondásáról. A tanács összetételével sincs megelégedve a lap, s március végén erélytelensége miatt kemény szavakkal bírálja a városi végrehajtó hatalom gyakorlóját. Április elején a tanács tagjainak részvételét kifogásolja közérdekű kérdések tárgyalásánál. A nem eléggé gondos előkészítés ellen ismét kifogást emel április végén: „. . . mert ha olly ismeretlenül dobatnak a tárgyak a gyűlés elibe, természetes, hogy előleges gondolkozás nélkül a tárgyhoz szólani bajos, nem is lehet, innen a sok bodor beszéd, a nehéz eligazodás, a dolgok nem értése —, s aztán tökéletlen impracticus és kivihetetlen határozatok" (39. sz. 1849. ápr. 24.). A kormány Debrecenbe költözése után az első városi közgyűlés jan. 10-én volt, amelynek egyik tárgya a védbizottmány tagjainak a lemondása. Szerepüket a városi tanács veszi át. Az Alföldi Hírlap nem állja meg, hogy megjegyzést ne tegyen: „Az ollyan gyenge fejű táblabíróféle embereknek, kik a dolgok netalán egészen rosszra fordultával drága bőröket féltökben nem működnek egész eréllyel, tanácsoljuk: mondjanak le még ideje korán, és ne a vész perczeiben hagyják el a közügyet." (4. sz. 1849. jan. 14.) A legközelebbi, a jan. 14-i közgyűlésen az Alföldi Hírlap szerkesztője nem tudott megjelenni, mert az országgyűlésről kellett tudósítania. Másodkézből nyert értesülés alapján jelenti, hogy annak fő tárgya Kossuthnak Debrecen város közönségéhez intézett felszólítása volt a népfelkelés megszervezésére. Itt határozták el, hogy a kormányelnököt a debreceni nemzetőrségnek a hadszíntérről való visszarendelésére kérik fel. Szanka József ebben az ügyben később hosszú cikket is írt, amelyben kifejtette, hogy mintegy 2000 debreceni, jórészt mesterember van távol, s ugyanakkor kb. 7000 főnyi katonaság lebzsel a városban. Fölveti a kérdést, nem lenne-e célszerűbb kicserélni őket. A mesterembereknek itthon nagyobb hasznuk lenne. Nagy baj az, hogy a kútfúró mestert is elvitték, holott Debrecenben nincsenek rendben a kutak, s a lakosság nem jut megfelelő ivóvízhez. Egyébként Kossuthnak a „népfelkelést parancsoló és más háborús körülményekre vonatkozó rendeletét" érdemlegesen a jan. 17-i közgyűlés tárgyalta. „A rendeletet a gyűlés és hallgatósága figyelemmel hallgatta végig. Néhol a hazafiúi lelkesedés „Eljenzések"-be tört ki, másutt — hol az uralkodóház által hazánkra zúdított vész és nyomorúság említtetett — a nép bosszúja hangos „vesszen" kiáltásokban nyilatkozott. „Ezen a gyűlésen kedvelte meg még jobban 331