A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1849-ben

nem a képviselő személyéről van szó, hanem arról a választó tömegről, amelynek képviseletében az illető megjelenik. Javaslata szerint ,,a képviselőik által hűtlenül megcsalt választók új választásra lennének felhívandók". Állandó napirendi pontként szerepel az üléseken a harchelyzetről szóló jeentés, amelyet rendszerint Kossuth terjeszt elő. Az Alföldi Hírlap tudósítója, Szanka József, hálás ezekért a hírekért: „Mi köszönjük a kormányelnöknek az események történethű előterjesztését, de másrészről lehetetlen elhallgatással mellőznünk a képviselők azon közönyös hidegségét, mellyel a jelentést kísérek". Történik pedig ez a márc. 1-i országgyűlésen, amelyen Kossuth a febr. 26- és 27-i harci eseményekről számol be. Bizonyára nem maradtak hatás nélkül azok a szavak, amelyeket az Alföldi Hírlap szerkesztője még hozzáfűz: „Egy nemzet függetlenségének kivívása nem párnapi mű. Még sok szenvedés, de sok dicsőség —, sok bánat, de sok örömpercz is van a sors könyvében számunkra felírva, míg a tökéletes győzelem nagy napja eljövend!" (18. sz. 1849. márc. 4.) Közben az országgyűlésen kívül, a hírlapok hasábjain lezajlik a Közlöny eljárása, majd Jókai békebarát cikke fölötti vita, Petőfi nyakravaló miatti pere, amelyet az Alföldi Hírlap a megfelelő értékére szállít le. Részletesebben foglalkozik a lap Madarász László szerepével a Zichy-féle ékszerek ügyében. Az erről szóló cikk címe, „A képviselőház mulatja magát", már sejteti, hogy a hírlap nem tulajdonít nagy jelentőséget az esetnek, s igyekszik tárgyilagos maradni: „Mi igaz, s mi nem igaz a Madarászék ellen szórt vádakból, azt Madarásznak ön lelkiismerete tudhatja legjobban. Mi előttünk még nem fekszenek olly tények, hogy őt olly feketének lenni látnók, mint a millyennek festik; és mi sem találjuk Madarászékat valami igen kedves embereknek, hanem Madarász Laczit mindenesetre erélyes és használható egyénnek tartjuk, a kinek sok hasznát lehetne venni, kivált ha férfiasan ellenőrködnek neki." (25. sz. 1849. márc. 22.) A későbbiek folyamán az Esti Lapokat és a Marczius Tizenötödikét okolja azért, hogy az ügy olyan port vert fel még a hadsereg soraiban is. A továbbiakban mindössze az országgyűlés határozatát és Madarász László javaslatát ismerteti a lap különösebb szenvedélyesség nélkül néhány sorban. Sokkal nagyobb lelkesedéssel tárgyalja a lap a kormányforma kérdését, melynek fejtegetéséhez már a 12. számban (1849. febr. 11.) hozzáfog Pálffy János, aki egy felelős kormány létrehozását sürgeti inkább északamerikai, mint francia mintára. Kossuth lenne a miniszterelnök, minisztertársait a majoritásból kellene kiválasztania. A honvédelmi bizottmány továbbra is fennmaradna, csak személyi változásokra lenne szükség. Magának a lapnak az álláspontját azonban Szanka József fejti ki, aki eleinte nem ezt, hanem a nemzet élethalálharcát tartja a legfontosabb kérdésnek. De február vége felé már mindinkább arra a meggyőződésre jut, hogy „a rendszeres felelős kormány alkotását már régen kellett volna tennie az országgyűlésnek, s tennie most sem volna késő". (16. sz. 1849. febr. 25.) Bár még április első napjaiban is merül fel olyan nézet a lap hasábjain, hogy először a harc sikeres befejezésére lenne szükség, s csak azután a kormányszerkezet meghatározására. De másfél hónap alatt még sok minden történik. Az Alföldi Hírlap elmarasztalja a pártoskodás szellemét, amely megbénítja a harci cselekvésekre fölemelt kart: „A kik most a pártoskodás szellemét akarját felébreszteni, azok veszedelmesebb ellenségei a hazának, mint a fegyveres ellenség, melly azt meghódítani jött." — írja Szanka pár nappal később (17. sz. 1859. febr. 28.). Március elején hazaérkezik Telegdi Kovách László is az erdélyi harcokból, s első teendője, hogy megbírálja a fegyvertársakat, a többi lapot ebből a szempontból. A Debrecenben is folyó ármánykodás, pártoskodás eredményeképpen 326