A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Lengyel Imre: Az Alföldi Hírlap 1849-ben

keztek biztosítani a lapok megjelenését, a közönség tájékoztatását még a legnehezebb harci körülmények között is. Amikor kiderült, hogy Debrecenben kevés a nyomda, Kossuth az egyik kolozsvári nyomdát rendeli Debrecenbe. De jó példa erre Bem eljárása, aki a Debrecenből elvitt egyik nyomda és más helyi erőforrások felhasználásával egyre-másra jelentette meg tábori újságjait (Brassóban a Brassói Lapot, Csíkszeredán a Hadi Lapot, Kézdivásárhelyen a Székely Hírmondót). A hírlapok enyhültebb versenyében, de a politikai események sodrában az Alföldi Hírlap mérsékelt irányával, Kossuth eszméinek feltétlen vallásával és hirdetésével derekasan megállta helyét a megmaradt mezőnyben, sőt, mint már említettük volt néhány olyan nap, amikor egyedül az Alföldi Hírlap jelent meg a forradalom újságjai közül. Ilyen nap volt pl. 1849. jan. 3-a, szerda, amikor az 1849. évfolyam 1. száma jelent meg, amely a kormány Debrecenbe költözéséről szóló hírt közölte. Aztán 1849. jan. 7-e, amikor a lap 2. számát adták ki, amely Kossuthnak jan. 6-i, Debrecen város közönségéhez intézett szózatát tartalmazta azzal a rendelkezéssel, hogy azt minden város és község elöljárósága népgyűléseken ismertesse. Végül 1849. jan. 10-én a 3. számban Petőfi, Táncsics, Szegfi Mór és Szanka József cikkeit olvashatta a közönség. Ezeket a számokat el is kapdosták annyira, hogy még az új előfizetőknek sem jutott belőlük. A következő, 1849. jan. 14-én megjelenő vasárnapi számmal egyidejűleg már a kormány hivatalos lapja, a Közlöny is megjelent. A lap szerkesztésével kapcsolatos elvi megnyilatkozásokra az Alföldi Hírlap életének ebben a szakaszában ritkábban kerül sor. Pl. amikor a lap gyakoribb, heti háromszori megjelenését jelenti be a szerkesztőség: „Lapunk továbbra is az eddigi irányt követi. Jelszavunk marad ezután is, hogy mindenekelőtt a magyar haza megmentése; és rajta leszünk, hogy tollúnkat mindenkor a tiszta hazafiság és őszinte elfogulatlanság vezesse.—" (17. sz. 1849. márc. 7.) Nem közvetlenül a szerkesztők, hanem egy Honfi aláírású szentesi levelező tollából származik ez a felszólítás a néplap szerkesztőkhöz: „. . . Egy irány, honunk polgárainak népszerű oktatása vezérelje tollúkat, egy vezérczélpontjok legyen a haza megmentésérei lelkesítés és buzdítás, a szilárd öszvetartás, testvéri egyetértés és az egymásközti béke hirdetése." (15. sz. 1849. febr. 21.). A Sajtó nemzetközi szerepére is találunk utalást az Alföldi Hírlapban: „...legyen rajta kormányunk, hogy Angliában és Franciaországban minél olvasottabb lapok közül minél előbb hű szószólója és tolmácsa emelkedjék ügyünknek, melly szabadságküzdelmeink érdekében minél hatályosabban izgasson. . ." (51. sz. 1849. máj. 22.). Az előállott új helyzetben felmerülő feladatok teljesítésére iij erők bevetésére volt szükség. Erre lehetőséget nyújtott az, hogy a távollevő szerkesztők közül Szanka József 1849. jan. 5-én visszaérkezett Debrecenbe Könyves Tóth Mihállyal együtt. Február hónap végén Telegdi Kovács László is visszatért az erdélyi harctérről. Megokolt tehát a szerkesztőség nyilatkozata: . . . „rajta leszünk egyesült erővel, hogy lapunk tartalmára nézve, hazánk jelen körülményeinek minélinkább megfeleljen". (19. sz. 1849. márc. 7.). A szűkebb körű szerkesztőségi tagokon és munkatársakon kívül több jelentős költő és kiemelkedő politikai személyiség használja fel az Alföldi Hírlap hasábjait nézeteinek fejtegetésére, buzdító cikkeinek elhelyezésére. Különösen kiemelkedik ilyen vonatkozásban az 1849. jan. 10-én megjelent 3. szám, amely többek közt Petőfi lelkes írását tartalmazza: „Föl tehát nemzetem, minden erejével karodnak és lelkednek. . . A tízparancsolatból csak egyet tarts meg,. . . annak... egy szavát, azt, hogy „ölj"! mert ha te nem ölsz, téged ölnek"... A 4. számban (1849. jan. 14.) jelenik meg Petőfi „Űj esztendő napján" с verse. 320