A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása

tornázás tervezetét, ki a korábban létesült főbb utcákon kiépített csatornákat mint gerincvezetékeket használta fel és ezek figyelembe vételével méretezte a mellék utcák csatorna szelvényeit. Bár a tervezetet gondos felmérés előzött meg, a már elkészült gerincvezetékek lejtési viszonyain változtatni nem tudott. Megmaradt továbbra is változatlanul a több irányú levezetés. A város határát elhagyva a levezetés nyílt árokba folytatódott a Tócóba. Ülepítésről vagy derítésről természetesen szó sem volt. A tervezetet gondos felülvizsgálat után kivitelezésre elfogadták és nagy részében később meg is valósították. Napjainkban többször találkozunk e csatornák maradványaival a különböző vezetékek és egyébb létesítmények elhelyezéséhez szükséges földkiemeléseknél. Az elmúlt években a napilapok hasábjain egy-egy nagyobb csatorna szelvény feltárásánál sokszor dús fantáziának adtak helyet. Így mintegy 20 évvel ez előtt, mikor a Beloiannisz utca és Petőfi tér sarkán álló Igazságügyi épületnél feltárták a régi csatornát, akkor a város különböző főépületeit összekötő alagútról véltek tudni, melyet a várost oly sokszor ért támadások idején menekülésre használtak volna fel. Sőt alig néhány éve a Péterfián napvilágra került csatornát sokan szintén régi alagútnak képzelték el. Ezek a létesítmények ma már nem képeznek összefüggő rendszert s mint csapadék és szennyvízlevezető csatorna teljesen megszűnt, mert az 1912-ben készült új csatornázással azt sűrűn átvágták, megsemmisítették. Azokat a részeket melyek azóta egyes alkalommal napvilágra kerültek, kibontották és földdel vagy törmelékkel betöltötték, hogy a felettük áthaladó, mindinkább növekvő közúti terhelés alatt be ne szakadjanak. Közel másfél évszázados távlatból vizsgálva a csatornázás megvalósításának sokszor göröngyös, akadozó útját, megállapíthatjuk, hogy az a város életében egy alapvető mérföldkövet jelentett, mely kiinduló pontjául szolgált a kibontakozó iparosodásnak. Létesítésével az eddig, kizárólag mezőgazdasági jellegű város, egy hatalmas lépéssel elindult az iparosodással együtt járó fejlődés útján, s közel egy évszázad alatt négyszeresére emelkedett fel a lakosainak száma, amely maga után vonta a város területi és kulturális fejlődését is. Bár az első csatornázás nem maradt fenn eredeti formájában, készítésével mégis megelőzött sok alföldi településünket, s így joggal számíthatjuk úttörő munkának. JEGYZETEK 1 DÁL Városi Levéltár Jkv. 1547 — 57: 497 lap és 1645: 593 lap. 2 Sápi Lajos: A Debreceni Nagy Hid. Megjelent a Déri Múzeum 1959-es évkönyvében. 3 DVL Királyi biztosi jegyzőkönyvek: Protocollum Acta Cöonis Regia Bekiana continens de Ao 1820, 40. 4 DVL Királyi biztosi jegyzőkönyvek. 98 oldal. 5 DVL Királyi biztosi jegyzőkönyvek. 357 oldal. 6 DVL Királyi biztosi jegyzőkönyvek fogalmazványai (1822). 7 DVT Térképtár 60/9. 8 DVL Királyi biztosi jegyzőkönyvek: 1820, 404 oldal. 9 DVT Térképtár 69 sz. 10 DVL Királyi biztosi jegyzőkönyvek: 1820, 420 oldal. 11 DVL Királyi biztosi jegyzőkönyvek: 1823, 71 oldal. 300