A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása

felé lejtésben feküdt s így a csapadékvíz nem folyhatott ki az utcára. Ezeknek a telektulajdonosoknak megengedték a bekötőcsatorna elhagyását. Ez a rendelkezés viszont azt eredményezte, hogy az érintett telkek lakóépületei továbbra is csatornázatlanok maradtak. Az előző évben elkezdett csatornák építési munkái még 1825. október 24-én sem fejeződtek be a jelentések szerint, mert a közelgő téli időre figyelemmel ismét a tanácsnak kellett közbelépni a kivitelezés szorgalmazására. Az Udvari Kamarától érkezett rendelet alapján „a Tömlötzház építésével kapcsolatban. . . felhívatódtak Litsman Jósef és Povolni Ferentz Kőmíves Mesterek és Ingenieur Szabó János úr, és meghagyta О Nagysága Litsman Jósef 0 kelmének azt, hogy a' Német Uttza felől félbe maradt Canalisnak építését, minden halasztás nélkül fojtássá ezen őszön és azt a' Város Házi napkelet felől a' Tömlötz mellett Czegléd Uttzára kimenő Canalissal kösse öszve." Ugyanúgy felhívták Povolni Ferencet is az ő általa végzett csatorna szakasz befejezésére, melyet több mint egy éve kezdett meg. Az tűnik ki az intézkedés további részéből, hogy nemcsak a kivitelezést végző kőműves mesterek hanyagságából húzódott el a munkák befejezése, hanem a város által szolgáltatott anyag is szűkösen állhatott rendelkezésre, mert a városgazdát is felhívták ugyanakkor a szükséges anyagnak a leszállítására a leghatározottabb hangon. Sőt a felügyeletet gyakorló Szabó János erdőmesternek is felelősségévé tették az említett csatorna szakasznak még az évben történő befejezését. Ha néha akadozva is, de a már régen esedékes fedett csatorna építése mégis szépen haladt előre a maga útján. A következő év tavaszán már az elkészült városháza körüli csatornák következtében szükségessé vált Czegléd utca elejének az egyengetéséről kellett a város vezetőségének gondoskodnia. A megszűnt felszíni vízfolyások következtében elrendelték az évszázadokon keresztül fennállott Nagy Híd elbontását, melynek egyik szárnya a Czegléd utcába is benyúlt. Ezzel lezárult a Piac utca történetének ha jelképesen is, a maradandóságot őrző korok egy szakasza és az elkövetkező évek létrehozták a városunkban szépen fejlődő klasszicizmus hatása alatt, a még ma is érezhető jó irányú fejlődést. Megindult Debrecennek —, a népességének megfelelő —, városias kialakulása. Ebben az időben az alföldi városok csatornázása még majdnem teljesen ismeretlen volt hazánkban. Sőt az egész ország építkezésére felügyeletet gyakorló Udvari Kamara mérnökei sem rendelkezhettek nagy gyakorlati tapasztalatokkal, mert utasították a város vezetőségét, hogy a készített különböző keresztmetszetű csatornákat méresse fel és számíttassa ki, hogy egy folyóölre mennyi téglát, meszet és homokot használtak el. Ez az adat minden bizonnyal a más helyeken építendő csatornázások előkészítéséhez volt szükséges. Már két éve folyt a csatornaépítés Debrecenben és mégis állandóan visszatért az elmulasztott bekötőcsatornák készítéseinek ügye a városi tanács munkájában. Az 1826. évi május 6-án tartott tanácsülésben még mindig a Német és Miklós utcák elmaradt bekötőcsatornái miatt előállható károkról folyt a vita. Ugyanis félő volt, hogy az elkészült csatorna boltozatán az udvarokról kifolyó víz megáll, azt eláztatva beszakadását idézheti elő. A panasz annál inkább is indokolt volt mivel az utcák felszíne még mindig rendezetlenül állott, sőt az építkező háztulajdonosok a telkükről kikerült földet és törmeléket az utcán tárolták hosszú időn keresztül, helyenként hatalmas torlaszokat képezve ki a víz lefolyásának útjába. Ezért ismét szigorú intézkedést tett a város vezetősége, hogy „végére járván, azoknak, a' kik még eddig az Udvarokról, a' Csatornákat el nem készítették, azokat a senator hathatóssan intse meg, 's tegye szoros kötelességekbe, hogy ebbe 295