A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása

nyilvánvalóvá vált, hogy az első csatornázási munkát nem is a város vezetősége^ hanem közvetlenül Beck Pál rendelte meg. Az ismertetésben előadta, hogy a kőműves mestert megillető járandóság megállapításánál figyelemmel kell lenni a város által adott anyagoknak a többször előfordult hiányára, mely esetekben „a' Legényeknek több ízben félbe kellett a' munkát hagyni". Viszont megemlékezett a végzett munkák hiányosságairól is, amely szerint „sok helyeken a' Canalis fenekét nem a' szerént készítette, a' mint az, az Adilis Directio által meghatároztatott." így a javaslatára figyelembe vették a versenytárgyaláson kialakult árakat és a végzett munka minőségét, a munka felügyeletével megbízott erdőmesterre bízták a járandóság összegének megállapítását. Ez bizonyára közös megállapodással meg is történt, mert a későbbiekben ez az ügy többé nem került a tanácsülés elé tárgyalás céljából. Az építési költség tárgyalása alkalmával természetesen szóba került a csatorna építésével kapcsolatban előállott egyéb megoldásra váró kérdés is, így „Jelentés tétetett, hogy Miklós Uttzán, sok Udvarokról nem lévén még a' Fő Canalisba menő Canalisok elkészítve, az Udvarokról kifőjó víz a' Canalis tetejére foj, ezen kívül, hogy a' kihányt föld meg egészszen nem lévén eligazítva, vagy egyengetve Miklós Uttzán, sok helyeken olyan gödrök vágynak, a' melyek miatt könnyen kár eshetik az elkészült Canalisba".

17 A jelentésből az tűnik ki, hogy a korábban tett felhívás a bekötő csatornák készítésére bizony nem sok eredménynyel járt. Az őszi betakarítási munkák idején a város vezetősége sem tudott elegendő napszámos embert munkába állítani s így az elkészült csatorna mellett a kitermelt föld elegyengetése és a felesleges anyag elhordása nem történhetett meg. Figyelemre méltó azonban a város vezetőségének a határozata, mely szerint az elmaradt munkák elvégzésére megfelelő számú „Rabokat rendeltetvén ki" még az őszi esőzések megindulása előtt felhívta a városgazdákat, hogy az eddig elkészült s az elkészítendő csatornák felvigyázására és gondozására dolgozzanak ki megfelelő javaslatokat, azoknál a házaknál pedig, ahol még a bekötést nem végezték el, a csatornák megépítését sikeresen sürgessék. Utasították továbbá az építésre felügyelő erdőmestert, hogy ,,a' Canalis két mejjékeit, a' hol a' ki hányt föld meg nem nyomult veresse meg" vagyis az elkészült csatorna két oldalfalánál a visszatöltött föld megfelelő döngöléséről gondoskodjék. A tett intézkedések arra vallanak, hogy az eleinte idegenkedéssel fogadott csatorna építés gondolata kezdett népszerűvé válni a vezetőség körében. Belátták a csatornázás nagy előnyét és a város fejlődésében annak halaszthatatlan voltát felismerték. Mégis állandóan intézkedni kellett, hol a város terhét képező anyagszállítás előmozdítására, hol az akadozó munka sürgetésére. A mezei munkák végzésében szorgoskodó szekeres gazdákat és egyéb fuvarosokat ismét parancsszóval kellett az építési anyagok hordására állítani. E munkák biztosítására a vezetőség igénybe vette az utcakapitányokat is kiknek a felügyeletére bízta a zavartalan anyagszállítás feladatát. Az anyagszükséglet megállapítására és a megfelelő időre való leszállításának biztosítására pedig egy városi szenátort rendeltek ki hivatalból s így lassan a város csatornázása elsőrendű közüggyé vált. A lakosság részéről különösen a szegényebb sorsban lévő háztulajdonosok —, azonban még mindig vonakodva fogadták a csatornázás előnyeivel együtt járó terheket. így az 1824. október 16-án tartott tanácsülésen Beck Pál határozott hangú bejelentést tett, „hogy a' már eddig elkészült Canalisban tetemes kár okoztathatik, részszerént az idő viszontagságai, részszerént pedig a' miatt, hogy némely Házi Gazdák, kiknek Miklós és Német Uttzákon vannak Házai, az Udvarokból az esső vizet, 's más moslékot is szabály* 291