A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Sápi Lajos: Debrecen első csatornázása

élt az 1800-as évek elején Debrecenben. Ez kitűnik abból is, hogy a Kollégium és a Nagytemplom építkezéséhez idegenből (Gyöngyösről, Egerből) jönnek a szakemberek. Az első sikertelen versenytárgyalás ha egy kevés idővel el is tolta a munka kiadásának határidejét, az elöljáróságot azonban szorította a csatornázás megépítésének halaszthatatlansága. így 1824. június 18-án újabb döntést hoztak, mely szerint „Az építendő Ujj Város Háza körül menő Canalis, vagy Föld alatt való kő tsatornának elkészítésének Kótyavetyén való kiadása idejét, О Nagysága a' fojó Hónap 25k napjára rendelvén, hogy azt a' határ időt, minden Kőmíves Mesterek előre tudhassák és a' Licitation több számmal megjelenhessenek végeztetett, hogy Város Gazda Urak a' kitett határ napját minden nap dob szó által publicáltassák a' Városba, úgy hogy a' Licitatio a' régi Város Házánál, az úgy nevezett Sáfár Házba délutánni 4 órakor fog licitáltatni", ami meg is történt. Komoly nehézséget jelentett a Német utca aránylag szűk torkolatában a víz elvezetésének biztosítása. Ugyanis a templom és a Német utca sarkon álló lakóépület között a két gyalogjáró és megfelelő vízlevezető árok fenntartása mellett alig maradt két szekérnyom szélességű úttest. Figyelemmel arra, hogy a Német utca további, nyugatra eső része igen széles volt, vásárok tartására használták fel, ami a torkolat szűk voltát még jobban kihangsúlyozta. E körülmény kényszerítette Kováts Györgyöt, hogy a torkolat rendezésére tervet dolgozzon ki. Még a csatorna építésének megindítása előtt a Piac utca vízlevezető árka felett készített és hosszú időn keresztül fennállott Nagy Hídhoz hasonlóan a Német utcának a Piac utcától a jelenlegi Széchenyi utca 8. számú házig tartó területét palló borítással akarta ellátni —, a bemutatott terve szerint, amely alatt téglafallal bélelt vízlevezető árkot képezett volna ki.

14 Ez a tervezet kivitelezésre már nem került. A Német utcai csatorna építésénél azonban komolyan gondot okozott ismét a Cegléd (jelenleg Kossuth) utcáról lefolyó víz elvezetése. Ugyanis a természetes lefolyása Német utcán vezetett volna végig, de ezt a torkolat szűk volta miatt lehetetlen volt biztosítani. Ezért úgy határoztak, hogy a már megépült Miklós utcai csatornán vezetik le a Cegléd utca vizét átmenetileg, amely megoldás viszont szükségessé tette a Piac utca egy szakaszának igénybe vételét is. Ez a megoldás maga után vonta az itt már eliszaposodott csatorna kitisztítását —, amit a város vezetőségének utasítására Kováts György a Nagy Híd egy részének elbontásával végeztetett el, a kirendelt rabokkal. Ebben az időben jelentette be az Egerben működött Povolni Ferenc kőműves mester a Debrecenben való letelepedési szándékát a város vezetőségének, akitől a vezetőség a „Normalis Rendelésekhez képpest a' Lakó helyéről származó Bizonyság Levél" bemutatását kérte. A bejelentés után alig egy héttel Povolni Ferenc már részt is vett versenytárgyaláson, és a csatorna építésében ő is munkát vállalt. Ugyanis mikor az elrendelt nagy nyilvánosság bevonásával meghirdetett árlejtésre 1824. június 25-én a kirendelt bizottság összeült a város házán, a licitálók között Litsman József, Köhler György, Rachbauer Péter és Povolni Ferenc kőműves mester jelent meg az egykori feljegyzések szerint. A versenytárgyaláson maga Beck Pál ismertette a megjelentekkel a kiadásra kerülő munkák leírását és feltételeit. Vállalatba adták a Miklós utca Piac utcai sarkától a Cegléd utcáig tartó csatorna építési, valamint külön a városháza alapfalaival együtt készülő 288