A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Bálint Sándor: Szegedi világ Debrecenben

alkalmazkodik a debreceni kancellária három évtizeden át kialakult, normatívnak érzett ö-ző gyakorlatához ? Papp László szerint „a debreceni ö-zés nem csupán a betelepülők hatására vezethető vissza. Legalább olyan szerepe volt az egyre terjedő írásbeliségnek is."

13 A mi megítélésünk szerint a kettő voltaképpen egyet jelent: az írásbeliséget ö-ző anyanyelvű, döntő számmal szegedi, részben talán délvidéki illetőségű és előbb már név szerint is fölsorolt deákok, írástudók terjesztik, akik Debrecenben, illetőleg a Tisza felső vidékén, esetleg a török, így főleg a budai basa szolgálatában élnek, írnak és hatnak.

14 Szerintünk a magyar írásbeliségnek, könyvnyomtatásnak a XVI. században mutatkozó, kimutatható ö-ző jellegeit a Délvidéknek, Szegednek északabbra kényszerülő, fejlettebb társadalmi és művelődési foka, készsége és gyakorlata teremtette meg. A jelenség akkor foszlik szét, amikor e bevándorlók ivadékai az új nyelvi körzetben, a többségi nyelv hatására elvesztik a maguk nyelvének ö-ző ízeit, illetőleg amikor a debreceni és sárospataki kollégium révén ez a táj is a literátus műveltségnek arra a fokára jut, hogy mondanivalóit a maga nyelvjárásában veti papírra, küldi nyomdába. Az ö-zés — ismételjük — visszatükröződik a debreceni tanácsi jegyzőkönyvek, céhlevelek, részben a debreceni nyomda számos korai kiadványának nyelvén. A XVII. század elejétől fogva azonban elenyészik. A bontakozó könyvnyelvben ugyanis az ö-ző jellegek fokozatosan elhalványodnak, mert elvesztik társadalmi bázisukat, tömeghátterüket: az ö-ző nyelvjárást beszélő, hódoltsági sorsban élő magyarság egykori hatalmas egésze most szigetekké töredezik (Szeged, Vásárhely, Makó, Kecskemét, Halas, Sárköz, Ormányság), és megosztottságában már nem tud olyan egyetemes nyelvi, sőt egyelőre gazdasági és művelődési hatást sem kifejteni, mint a XVI. század folyamán. Szegednek a debreceni világra tett szellemi, művelődési befolyása nyilván még a gazdasági, társadalmi ösztönzéseknél és az átmeneti, ö-ző nyelvi nyomoknál is jelentősebb, egyetemesebb. Jellemző, hogy a Szegedről elmenekült gazdag polgárság, patrícius réteg mindenütt: Debrecenben, Kassán, Nagyszombatban, Kolozsvárt a kálvinizmus ügyét mozdítja elő. Ennek az érzületnek még Szegeden, az anyavárosban kellett bontakoznia. Keletkezésének körülményeit azonban kellő adatok híján nem ismerjük. Nem tudjuk tehát, összefüggenek-e valamiképpen a szerémi huszita kezdeményezésekkel, vagy az élénk kereskedelmi kapcsolatok, esetleg „Belényesi" Gergely révén az európai kálvinizmus kezdő éveivel. Lényegében, ha részleteiben nem is világosan, az egykorú Szeged gazdasági és társadalmi viszonyainak szükségszerű eszmei tükröződéséről, koráramlat kifejeződéséről van szó. Ismeretes ugyanis az európai nagypolgárság kálvinista puritanizmusának az újkori kapitalizmussal való ideológiai összefüggése. Erre legelőször Engels Frigyes mutatott rá,

15 aki szerint Kálvin „dogmája a korabeli polgárok legmerészebbjeire volt szabva. A predestinációról, vagyis a kegyelmi kiválasztásról szóló tanítása annak a ténynek volt vallási kifejezése, hogy a kereskedés világában a versenyben elért siker vagy csőd nem az egyes ember tevékenységétől vagy ügyességétől függ, hanem tőle független körülményektől. Nem az ember akarása vagy nemakarása, hanem az irgalom határoz. Hatalmasabb, de ismeretlen gazdasági erők irgalma." A kérdés ennél természetesen sokrétűbb. A kálvinista orientáció ezek szerint nyilvánvalóan azt is bizonyítja, hogy hazánk, jelesül Szeged polgársága a kapitalizmus kezdeti szakaszába fordul, azaz lépést tart az egykorú európai polgári fejlődéssel, és ennek ideológiai következményeit is bátran levonja. Ami a helvét reformáció presbiteri szellemét illeti, 218