A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Mesterházy Károly: Adatok a honfoglalás kori magyar köznépi család szerkezetéhez

és megint más a Dunántúlon: Halimbán, Vasason stb. Ezt a különbséget nem írhatjuk kizárólag a Megyer törzs különböző nemzetségeinek számlájára. Inkább lehetséges, hogy a finnugor törzsek száma több volt (Nyék, és esetleg mások). A felvetődő kérdések megválaszolását ma még korainak tartjuk. Előbbrehaladást akkor érünk el, ha az ország egyes zártabb területeiről (Kisalföld, Mezőföld, Baranya és Tolna megye, a Duna-Tisza köze, Felső Tisza-vidéke, Körösöktől délre eső Tiszántúl stb.) több temetőt fogunk ismerni. Szándékosan nem tárgyaltunk olyan temetőket, amelyekben köznépi vagy más társadalmi rangúak sírjai között rozettás lószerszámos női sír a legrangosabb (Hencida, Csorna stb.). A Biharkeresztes—Ártánd-Nagyfarkasdombi X—

XII. századi köznépi temető, amelynek központjában szintén rozettás lószerszámos női sír volt, számos olyan kérdésre ad biztos feleletet, amelyekre eddig csak többé-kevésbé valószínű megállapításokra jutott a kutatás, (honfoglaláskori művészetünk XI. századi továbbélése, temetők és települések viszonya stb.). E temetők tanulságai nyomán rajzolódik ki előttünk egy olyan út, melyen haladva a honfoglaláskori magyarság törzsi-nemzetségi és társadalmi rétegzettségének kutatásában újabb eredményeket érhetünk el. A patrilineáris nagycsalád Első csoport A honfoglaló magyarság emlékanyagának társadalom szempontú vizsgálata László Gyula munkásságával kezdődött meg.

118 A temetőtérképek elemzésének általa kidolgozott módszerével sikerült meghatároznia a honfoglaláskori magyarság egy részének, a leletek alapján leggazdagabb és legelőkelőbb részének nagycsaládi szerkezetét. Ebben a nagycsaládban a leszármazás számontartása az apán keresztül történik meg.

119 A patrilineáris leszármazáson alapuló patrilineáris nagycsalád szerkezete a következő: egy férfi feleségével (feleségeivel), fiai és leányai (férjhezmenetelükig), fiainak feleségei, fiainak fiai és leányai (férjhezmenetelükig), fiai fiainak feleségei stb., valamint az alapító férfi fivérei és nővérei (férjhezmenetelükig) és ezek leszármazottai, illetve családjai.

120 A nagycsalád a patrilokális településen él. László Gyula az általa vizsgált temetők (Kenézlő I. és II., Bezdéd, Eperjeske, Gádoros) szerkezetét gondosan összevetette a különböző finnugor (hanti, udmurt, mordvin, mari), török és mongol népek, (kirgizek, jakutok, burjátok) nagycsalád szerkezetével és így teljes egészében sikerült rekonstruálnia a nagycsaládnak ezt a formáját. A temetkezések rendszerében több típust sikerült megállapítania; 1. Bezdédi típusú temetők: a középső gazdag férfi sírtól balra temették a férfiakat és fiúgyermekeket, jobbra a nőket (a jobb oldal a szegényesebb). Ilyen Bezdéd, Bashalom.

121 2. Kenézlői típusú temetők: a jobb és baloldal rangosságban eltér, de a férfiak és nők nem kerültek külön szárnyra.

122 3. Kolozsvár—Zápolya utcai temető típusa: pontos szerkezetét, részleges feltártsága miatt nem ismerjük.

123 Valószínű, hogy ezek a temetkezési típusok az élő nagycsalád szerkezetében is megmutatkozó különbségekre vezethetők vissza. További teljes temető feltárásokból újabb típusok előfordulását várhatjuk, illetőleg az egyes típusok elterjedésének pontosabb ismeretét. A különböző típusokat a nemzetségi hagyományok különbözőségével magyarázhatjuk. 165