A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Mesterházy Károly: Adatok a honfoglalás kori magyar köznépi család szerkezetéhez

halottait NY—K-i irányban temette el, rangosabb volt. Temetőjük feltárt részében 10 rangos nőt, és két férfit temettek el. A rangos nők csoportja elválik attól a csoporttól, amelyben a két rangosabb férfi van. Mindkét sír csoportban a nagycsaládi temetkezés sajátos megnyilvánulását kell látnunk. A halottait ENY—DK irányban temető nemzetség temető részében négy csoport különíthető el: a gyermek sírok csoportja, a középső csoport hat sír sorral és a DK-i temetőrész két csoportja. Az egyes csoportok nagycsaládi temetők. Mivel azonban a temető minden csoportja hiányos, vagy részlegesen feltárt, a nagycsaládi szerkezet megrajzolására nem vállalkozhattunk. Az azonban így is kitűnik, hogy a temetőben legalább háromféle nagycsaládi szerkezet fordult elő. A felsorolt temetőkön kívül valószínűleg ide kell sorolni néhány temetőt, amelyek közöletlenck (Sorokpolány)

101

, vagy nem közölték teraetőtérképüket, így vizsgálatra alkalmatlanok (Nemeskosut

102

), amelyek nagyon töredékesen feltártak (Szomotor,

lo;$ Nyitra—Zoboralja,

104 Zsitvabesenyő

105 stb.) és végül néhány olyan alföldi temető, amelyekről nem tudni, hogy önálló temetők-e: pl. Szentes—Nagyhegy,

100 Hódmezővásárhely-kopáncsi temető nyugati csoportja.

107 E temetők tárgyalására később még visszatérünk. E temetők leletanyaga a X. században jelent meg a Kárpát-medencében egyidőben klasszikus honfoglaló leleteinkkel. Ä két különböző emlékcsoport között nincs időbeli különbség.

108 Az egyidejűségnek ma már számos bizonyítékát ismerjük. Szőke Béla és László Gyula kutatásai szerint e régészeti anyagunk kelet felé, részben az avarkor, részben pedig a pjanobori műveltség közelébe vezet minket, a Volga könyök tájára.

110 Megállapíthattuk azt, hogy e temetőkben a matrilineáris nagycsalád szerkezetét sikerült megfigyelnünk. Az anyai ágon való leszármazás azonban csak az ún. köznépi emlékanyaggal jellemzett temetők egy részében figyelhetők meg. E vonások néprajzi párhuzamait legközelebbi finnugor rokonnépeinknél, a hantik és mansiknál találtuk meg a leggazdagabban. Kézenfekvő tehát köznépi temetőink emlékanyagát a honfoglaló magyarság finnugor eredetű részének emlékanyagával azonosítanunk. Elsősorban a Megyer törzs jöhet számításba, hiszen csak ennek a törzsnek kétségkívül finnugor eredetű a neve.

111 A Megyer törzs szállásterületét az ország középső területére határozta meg krónikás és helynévi anyag alapján Hóman Bálint.

n- Azonban krónikáink sehol sem említik a Megyer törzset. Honfoglaló törzscinkről csak Bíborbanszületett Konstantin tud, de ő sem jegyezte fel a törzsek letelepedését.

1115 Csak az kétségtelen, főleg a helynév anyagból, hogy az ország középső részét a X. század folyamán Árpád nemzetsége szerezte meg.

114 Az viszont egyáltalán nem biztos, hogy Árpád nemzetsége a Megyer törzshöz tartozott-e, sőt az a krónikás adat, hogy Árpád vezér nemzetsége a harcban az elő és utóvéd szerepét töltötte be, ennek ellene mond.

115 Fontos szempont az is, hogy az Árpádház személynevei mind jól megfejthető a török nyelvekből.

110 Természetesen nem zárhatjuk ki annak lehetőségét, hogy a Megyer törzs az Árpádok szállásterületén telepedett meg. Ennek azonban ezideig, mind történeti, mind régészeti bizonyítékai hiányoznak. (A Szob-kolibai temető, mint egyetlen adat nem bizonyító erejű, másrészt tudjuk, hogy ténylegesen voltak Budától északra Megyer törzsi települések, pl. Békásmegyer, Káposztásmegyer, Pócsmegyer).

117 Valószínűbb, hogy a Megyer törzs régészeti anyagát a Dunántúlon kell keresni, s néhány nemzetség temetőjét az ország különböző részein. Ugyanakkor nem hihető, hogy összes köznépi temetőnk egyetlen, ha még oly nagy számú törzshöz volna köthető, mint a nép és nyelvadó Megyer törzs. Láthattuk, hogy Nádudvaron más jellegű volt a családszerkezet, mint Várfalván 164