A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Mesterházy Károly: Adatok a honfoglalás kori magyar köznépi család szerkezetéhez
puszta, Szob-Koliba, Vajdahunyad, Várfalva, Vasas, Palotabozsok. Meg kell jegyeznünk, hogy az egyes temetők nagyon különbözőképpen voltak értékelhetők, másrészt pedig főleg a Tiszántúl temetőinek szerkezetét vizsgáltuk. Arad-földvári puszta 85 A nagyobb számú leletben I. Béla és I. László érme van, leletek négy nyakperec, korongos csüngők, beütött pontkörös díszítésű karperec, egyszerű hajkarikák, gyűrűk, kereszt stb. A feldúlt sírok száma viszonylag nagynak látszik, bár számukról semmit sem tudunk. Feltételesen (a bizonytalan sírszám miatt) csoportunkhoz számíthatjuk. Bjelo-Brdo 8 * Temetőtérkép hiányában értékelhetősége kevés. Annyi bizonyos, hogy 212 feltárt sír között kizárólag a női sírok a rangosak. Ezekben karperecek, nyakperec, gyűrűk, haj és fülbevaló karikák, félhold alakú csüngők voltak. Az ásató Brunsmied szerint a temetőnek csak a felét sikerült feltárni. Úgy látszik, hogy a legkorábbi rész is feltáratlan maradt. A leletek zöme a XI. századra keltezhető. Brunsmied azt is megfigyelte, hogy a sírok jól kirajzolódó sorokat alkottak. Ha figyelembe vesszük azt, hogy egy sírban csak egy nyakperec szokott lenni, és a számos karperec, melyek közül több nyakperec nélküli sírban volt, akkor egy szerkezetére nézve jól tagozódó temető képe bontakozik ki előttünk, viszonylag sok rangos nagycsaládfővel, de amelyről többet temetőtérkép hiányában nem igen tudhatunk meg. Eilend- Nagy gödör dűld 9,1 Dombay János 1937—39 között 269 sírt tárt fel. Valószínű, hogy az egész temető feltárásra került. Leletek: hegyesedő végű kerek és rombusz átmetszetű, kígyófejes, hurkos-kampós karperecek, nyakperecek, egyszerű és S végű karikák, gyűrűk, gyöngyök, I. Istvántól I. Lászlóig terjedő időszak denárai stb. A temetőt viszonylag nagy sírszámú csoportok alkotják. Egy részük valószínűleg már X. századtól kezdett benépesülni: erre utalnak a 27. és 29. sírokban levő honfoglaláskori típusú nyílhegyek, a 144. női sírban található avar kisszíjvég. Az egyes csoportokban kar vagy nyakpereces nők a legrangosabbak, másokban azonban egyáltalán nem találunk kiemelkedően gazdag sírt. A csoportokon belül megfigyelhetjük a sorosságra való törekvést, néhány esetben teljes pontossággal meg is állapítható. Az egyes csoportok nagycsaládok temetkező helyei. E nagycsaládok szerkezete eltér a tiszántúli temetőkben megfigyelt típusoktól. Úgy tűnik, hogy az új nagycsaládok kiválása csak akkor történt meg, ha régi család elért egy 30—35-ös lélekszámot. Eilend- Szilfadűlő 88 A nagygödördűlői temetőtől kb. 700 m-re 1939-ben egy másik X— XI. századi temető 178 sírját is feltárta Dombay János. A temetőtérképen jól látszik, hogy tulajdonképpen csak egy helyrajzi szám alatt levő földsáv mondható feltártnak. A sírokat I. Istvántól I. Endréig terjedő idő érmei keltezik. Leletek: állatfejes karperec, hurkos-kampós nyakperec, egyszerű és S végű karikák, huzal és fonott gyűrűk, gyöngyök stb. A férfi sírok kivétel nélkül szegényesek, legtöbbször melléklet nélküliek. A feltárt sírok alapján csak a temető jellege állapítható meg minden kétséget kizáróan. 157
