A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)
Mesterházy Károly: Adatok a honfoglalás kori magyar köznépi család szerkezetéhez
dasági viszonyok átalakulása, az állam létrejötte és István telepítései mérték. 80 A nagycsaládi falvakban azonban még hosszú ideig megőrződött az összetartozás tudata. Ezért ha egy faluban több egymással nem rokon nagycsalád telepedett meg, az egyes vérségi kapcsolaton alapuló közösségek külön csoportokban, szegekben telepedtek meg és a temetőkben meghatározott, csak a számukra fenntartott temetőrészben temetkeztek. 81 Csernyecov is megfigyelte, hogy az obiugor nemzetségek falvaiban ha a tősgyökeres nemzetségen kívül más nemzetségek tagjai is élnek, akkor a közülük való halottat ugyan a közös temetőbe temették, de kissé elkülönülve a tősgyökeres nem halottaitól. Az egyik faluban például a tősgyökeres nem halottait közvetlenül a helység közelébe temették és sírjaik meglehetős rendben helyezkedtek el. A velük együtt élő idegen nemzetségbelieket azonban kissé elkülönülve, minden rendszer nélkül temették el. 82 A voguloknál, osztyákoknál, és votjákoknál a nemzetségi temető mellett van a faluban elhalt idegenek temetője. 83 A néprajzi párhuzamok világánál úgy látszik, magyarázatot nyer a nádudvar-töröklaponyagi temető első sorának temetkezési rendszere. Az első sorba két nemzedék temetkezett. A sor szerkezete elüt a többitől, az első nemzedék nagycsaládjának és a belőle kivált családok sorainak rendjétől. A másik érdekes vonás az, hogy az ide eltemetett család fiatalon meghalt gyermekeit nem a gyermekek számára fenntartott temetőrészbe temették, hanem a felnőttekkel együtt. Az igaz, hogy pl. a 3. és 4. sorban is találunk 1—1 gyermek vázat, de ezek a sor legvégén voltak, a temető késői, megszűnés előtti szakaszában temették el őket. Az első sorban ezzel szemben az összes gyermeket a felnőttek közé temették. Bizonyosak lehetünk abban, hogy a család külön temetkezését abban a szokásban is megőrizte (meg kellett őriznie), hogy gyermekeit nem a törzsökös nagycsalád gyermekei közé temette. A nádudvar-töröklaponyagi temetőben eltemetettek számát csak becsülni tudjuk. Az első három sor alapján úgy vehetjük, hogy egy-egy sorba 10—13 halottat temettek. Átlagosan 12 halottat számítva a hat sorba 72 egyént számolhatunk. Ha e számhoz hozzáadjuk a 8 gyermeksírt, és a valószínűleg feltáratlan legnyugatibb sort, akkor egy 90—100 körüli számot kapunk. Az ezredik év keresztmetszetében a falu lélekszáma 30—40 között lehetett, ami hat, esetleg hét háznépnek felel meg. A falu lakóit a szabadok nagy csoportjába kell sorolnunk, ők a közszabadok, a törvénykönyvek vulgaresei. 84 * A nádudvar-töröklaponyagi temetőt szoros kapcsolat fűzi össze több hasonló korú, ún. köznépi temetőnkkel. Az összehasonlítás alapjául azokat az ismérveket használtuk fel, hogy a női sírok mellékletei nagyfokú egyezést mutassanak fel a nádudvar-töröklaponyagi temető anyagával, másrészt azt, hogy a férfi sírok lényegesen szegényesebbek legyenek mellékletekben. Rövidebben szólva: a mellékletek nemek szerinti megoszlásban és a mellékletek típusait tekintve azonos jellegűek legyenek. Tapasztalnunk kellett azonban, hogy sokkal nehezebb bizonyossággal e csoporthoz sorolni egyes temetőket, mint megállapítani azt, hogy biztosan más jellegűek. Ennek legfőbb oka az volt, hogy csak viszonylag nagy sírszámú temetőrész feltárása esetében volt eldönthető, hogy tartozott-e rangosabb férfi is a közösséghez. így sok olyan temetőt, illetve temetőrészt ki kellett hagynunk vizsgálódásunk köréből, amelyek 70—80%-os feltártság esetében is egyértelműen csoportunkba lettek volna sorolhatók. A következő temetők anyagát használhattuk fel, illetőleg vizsgáltuk: Arad-földvári puszta, Bjelo-Brdo, EllendNagygödördűlő, Ellend-szilfadűlő, Jászberény-Szentpálhalom, Halimba, Kér156