A Debreceni Déri Múzeum Évkönyve 1966-1967 (Debrecen, 1968)

Mesterházy Károly: Adatok a honfoglalás kori magyar köznépi család szerkezetéhez

fontosak számunkra. Az obi-ugorok nemzetségi szervezetéről írt munkáiból megtudjuk, hogy a por fratriában az első nő, aki a női leszármazási vonal megalapítója, egy nősténymedve.

41 Egy másik megfigyelés szerint pedig a por fratria őse egy nőstény róka.

42 A mos fratria ősének a „kaldas" asszonyt vagy „kaldas anyát" tartják, melynek megjelenési formája vagy lepke, vagy nőstény nyúl, szent fája pedig a fehér nyírfa.

43 A hantiknál és a mansiknál a kaldas asszonyt sors istennőként tisztelik, aki meghatározza a gyermekek életét, de oltalmazza népét is, szükségben melléje áll stb.

44 Az obi-ugoroknál, de azok határain túl is él az or, „anyai ági nemzetségtársak, anyai ősök" kifejezés, amely arra mutat, hogy a nőágon való rokonság számontartásának jelentősége is fennmaradt amellett, hogy az apai ág rokonságát külön szóval jelzik (op — „nagyapa, az apa apja").

45 Létezik náluk az anyai rokonokért való vérbosszú is.

46 A votjákoknál egy leányanya nagyobb tiszteletnek örvend, mint gyermektelen nővére, mert ő már úgymond próbát tett termékenységéről.

47 A nenceknél (szamojédok) a földnek anyja van: Ja neb'a,

48 az obi-ugoroknál pedig az alvilág ill. földanya a torum anya.

49 Szibéria más népeinél, pl. a mongoloknál feljegyezték, hogy elhalt őseiket anyai ágon is tisztelték.

50 A felsorakoztatott és még tovább szaporítható adatok megvilágítják és értelmezni engedik a nádudvar-töröklaponyagi temető jelenségeit. László Gy. 1954-ben így summázta véleményét a keceli, hencidai stb. temetőkkel kapcsolatban: „Úgy tűnik tehát, hogy a honfoglaláskorban, legalábbis néhány nemzetség még elevenen őrizte — nyilván már csak a temetkezéskor — az anya vezető szerepét. A magyar néprajzi megfigyelések a mai napig is ki tudják mutatni az anyai nagycsalád halvány nyomait."

51 Ezzel szemben Erdélyi I. véleménye szerint az ilyen jelenségeket nem szabad a matriarchátus valamilyen formában való továbbélésének magyarázni. Az anyajoggal semmiféle egyenes kapcsolatuk nincs, hanem ideiglenes jelenségek az apajogú nagycsalád egységének megőrzésére.

52 Régészeti és néprajzi adataink László Gy. véleményét erősítik meg és lehetővé teszik, hogy egy eddig ismeretlen honfoglaláskori családi szerkezetet rekonstruáljunk. Ez a család a matrilineáris (anyai ágon való) leszármazáson alapuló matrilineáris nagycsaládé A matrilineáris nagycsalád szerkezete a következő: egy nő a férjével, leányai és fiai (házasságukig), leányainak férjei, leányainak leányai és fiai (házasságukig), leányai leányainak férjei stb. valamint az alapító nő nővérei és fivérei (házasságukig) és annak leszármazottai ill. családjai.

54 A matrilineáris leszármazáson alapuló nagycsalád a matrilokális településen él.

55 Ez azt jelenti, hogy a nagycsaládból mindig a fiúgyermekek költöznek el, és mindig a férjek költöznek feleségeikhez az alapító nagycsalád településére. E jelenség néprajzi vonatkozásai szinte napjainkig megfigyelhetők voltak nálunk is. Szendrey A. foglalkozott e kérdéssel legbehatóbban. Kimutatta, hogy a feleség családjába való beházasodás hagyományai az ősi matriarchális korszakra utalnak. Szibériai példákon mutatta ki, hogy a votjákoknál, jakutoknál és a burjátoknál az egyes nemzetségek egy-egy nemzetséganya leszármazottainak vallják magukat. Említi, hogy a votjákok régen nem is az apjuk, hanem anyjuk családi nevét viselték. Ezt a beházasodást megfigyelte a mordvinoknál és a permieknél is és itt is mindig az anya családneve felvételének szokását tapasztalta. Magyarországon a kalotaszegi szokásokat írta le. Itt is megfigyelte, hogy a feleség neve az első, második vagy harmadik helyre kerül, sőt van amikor a férj neve teljesen eltűnik. E jelenséget Kalotaszegen kívül a Balaton környékén is tapasztalta. Találkozott olyan jelenséggel is, hogy a férjet vagy gyermeket a feleség vagy anya, de a nagyanya, sőt a dédanya keresztnevével vagy ennek becéző alakjával jelöl153